Ma anyuval elvillamosoztunk egészen a Mexikói útig, melynek közelében található a Bethesda Gyermekkórház. Itt volt az első csípő-ultrahangom – még az idén június 29-én, itt vett észre a doki csekély fejletlenséget a bal csípőmben és ajánlott terpeszpelenkát annak korrigálására. Azután visszajöttünk ide augusztus 2-án – kontrollra, reménykedtünk, hogy vége a megpróbáltatásoknak, de – sajnos – még egy hónapig javasolták a terpeszpelust. És mi kitartottunk. Anyu – habár nagyon sajnált – minden pelenkacsere után rendíthetetlenül rám kötözgette azt a szalagpántos, kemény betétes ruhadarabot, amit a végére már meg is szoktam, és nyugodtan tűrtem a csomózgatásokat. Végül ma jött el a nap, amikor - ugyancsak a Bethesda kórházban – két hónap után végre negatív ultrahangot jelentett ki a doktor néni!! Most már biztosan rendben van a csípőm, hisz mind a tegnapi ortopéd-főorvos, mind a mai ultrahangos szakorvos ugyanazt állapította meg, és mindketten azt mondták, hogy nyugodtan elhagyhatjuk a terpeszpelenkát!!! Végre, végre, végre, végre, végre, végre! Anyu és apu nagyon örülnek ennek! |
Itt egy kép még a terpeszpelenka-korból: |
Én még nem tudom pontosan, mit jelent a pelenka elhagyása, de biztosan sokkal gyorsabban fogok ezután fejlődni, mivel most már semmi sem gátol a szabad mozgásban, forgásban. Hiszen már most is tudok simán hasra fordulni, az oldalamon fekve magam körül egy kört leírni. |
És végül íme egy kép ami az apuval történt esti gondtalan játszás alatt készült: |
A doktor néni is a szabadság mellett döntött
2007.09.12. 00:32 | samedli | Szólj hozzá!
Címkék: esemény orvos
A szabad mozgás első napja
2007.09.10. 16:07 | samedli | Szólj hozzá!
Ma vagyok pontosan 20 hetes. |
|
Ma voltunk az ortopédián, a doki bácsi kézzel is és ultrahanggal is megvizsgált és kijelentette, hogy elhagyhatjuk a terpeszpelenkát, ami már egy jó ideje gátolt engem a hasrafordulásban (habár azt így is - úgy is tudom), a hátrafordulásban és főleg a kúszásban, amit már nagyon nagyon szeretnék csinálni. Annyi minden van, amit el szeretnék érni, meg szeretnék fogni, és folyton elérhetetlen távolságban vannak! Mostantól minden más lesz! És azért is nagy az öröm, mert végre nem takarja el a szép ruháimat az a "kényszerzubbony"! És persze elsősorban anyu és apu boldogok, mert minden rendben van mindkét csípőmmel! A doki bácsi szerint: szabad, stabil csípőkkel rendelkezem! |
A képen is látható, mennyire örülök és hogy túlnyomórészt hason fekve játszom, mert mostanában ez az érdekes! És már nagyon erős vagyok, hosszú percekig is eljátszom így. |