Sári Blogja

Két napja már (10 napon belül ismét) Doroszlón vagyunk! ISMÉT, ugyanis a történet hosszú. Részben ezért is hiányoznak az újabb posztok már két hete. Így most egy hosszabb poszt következik.

Történt múlt szombaton, hogy Aput a hajnali 4-óraig tartó munkájából ágyba rogyás után reggel fél nyolckor hívta a Róka bácsi, hogy holnap lesz a lagzija, ugyanis megnyerte a belgrádi TV lagzi-szervező show-ját és 48 órán belül lagzit kell tartani. Anyu és Apu tanakodni kezdtek, hogy most mi legyen? Apunak sok a hétvégi munkája és különben is két hét múlva szerettünk volna hazamenni a Juszti esküvőjére. E terv szerint utána Apu hazahoz bennünket, majd lagzi után visszamegy, mi pedig Anyuval kanizsázunk meg doroszlózunk. Utána meg Apu eljön értünk és visszamegyünk Pestre. Végül úgy döntött a családi tanács, hogy ezt az egész projektet előre hozzuk két héttel és a két lagzi között lesz a doroszlózás és kanizsázás (babalátogatózással egybekötve).

Apu szegény meg addig Pesten gondoskodik az ifjúság szellemi épüléséről. Azonban nem kell elkeseredni Apu szegény sorsán, ugyanis a Juszti lagzija után elmegy a haverokkal a szokásos őszi bezdánozásra.

A nagyok diskurzusát és döntését éberen figyeltem. Az útra készülődést látva pedig egyre izgatottabb és vidámabb lettem.

Este már Doroszlón is voltunk a Samu Nagymamánál. Először!!! Eddig csak a zombori Dédinél táboroztunk. Két hét múlva várt bennünket, így a házfelújítással nem végzett, de ez bennünket egyáltalán nem zavart. A másnapi lagzi fantasztikus volt számomra. Rengeteg kedves néni, bácsi, barát és barátnő jött oda hozzám és mindenkinek tartogattam egy-egy mosolyt vagy gügyögést. Az egész délutáni programot ébren kibírtam, csak a szürkületbe nyúló körmenet végén aludtam el.

Másnap korán indultunk Kanizsára. Bementünk még Topolyára is, mert Apunak ott akadt „üzleti” dolga. Délben már Törteli Nagymamáéknál is voltunk. Régen láttam őket, és nagyon örültem a viszontlátásnak. Ettem egyet és Apu már ment is vissza Pestre.

A Kanizsán eltöltött hét nagyon kellemes volt: sok látogató, Nagymama, Dédi és felhajtás. Skypon néha felhívtuk aput, tehát azért néha sikerült látnom őt is!

Szombaton ismét útnak indultunk Törteli Nagymamával, Törteli Nagypapával és kis polskijával (megpakolva babakocsival meg mindennel). Kalandos utunkat egy teljes kuplung lerobbanás koronázta meg Zomborban. Doroszlórol kellet mestert hívni, aki hazahúzott bennünket és megjavította az autót. Én végig nyugodtan viseltem az eseményeket, nem akartam a nyűgösségemmel fokozni a kellemetlen helyzetet. Pozitív az egészben, hogy Nagypapa és Nagymama szombat este is velünk maradt és csak vasárnap mentek vissza Kanizsára. Végül szerencsésen hazaérkeztek, mi pedig megkezdtük doroszlói pihenőnket.

A vidéki levegő hatására idővel egyre aranyosabb és értelmesebb leszek! Egyszer sem ébredek sírva, és különben sem sírok sokat. Kivéve, ha valami fáj, például a hasam, vagy a gyomrom - mert szorítja a böfi, vagy ha megütöm magam egy kemény játékkal.

Anyuval sokat nevetünk, hiszen sűrűn jó a kedvem. Tegnap este fürdés előtt például olyan vidám voltam, hogy bármit csinált Anyu, mindenen hangosan nevettem! Hanyatt feküdtem az ágyon, Anyu pedig fölém hajolva szórakoztatott. A ló-prüszköléstől kezdve a "blblblblblb"-nyelves játékon át a csiklandozásig minden nagyon szórakoztatott. Bármilyen ökörség szóba jöhetett, én csak rötyögtem mindenen! El voltak tőlem ájulva Anyu és Samu Nagymama.

Bárki jön hozzánk, mosolyogok rá, senkitől nem ijedek meg. Pár hónap múlva a „könyvek szerint” már nem lesz így, azt írják bizalmatlanabb leszek majd az idegenekkel szemben. Jobban szétválik majd az Anyu, a család és külön lesznek a többiek, az idegen személyek.

Remélem, azért nem leszek nagyon visszahúzódó!

Ja, és képzeljétek, már olyat is tudok, hogy ha alszom, csukott szemmel feleszmélek arra, hogy nincs a szájamban a cumi, továbbra is csukott szemmel, kotorászva megkeresem, megtalálom, és beteszem a szájacskámba - majd így alszom tovább!!!

Ma a Samu Nagymama és Anyu készített nekem "főtt alma + plazma keksz" kaját. Anyu az igazi otthon termett almát a mikróban főzte meg, a Nagyi pedig belemorzsálta a kekszet. Egy finom pép lett belőle, ebből olyan jóízűt ettem, mintha már fél éve tudnék enni! Szépen bevettem a számba, szépen hátraküldtem majd szépen lenyeltem. És amint lenyeltem, de lehet, hogy még le sem nyeltem, máris tátottam a pici számat, csak úgy remegtem a következő falatért! Szinte mindet megettem! Nem is volt ám az kis mennyiség! Anyu tartott az ölében, a Nagymama pedig kanalazta a számba az ételt. A Nagymama persze azt mesélte, hogy Apu volt ilyen ügyes, Ő evett így meg mindent. A Törteli Nagyi is azt mondta, hogy Anyu is szépen tudott enni és sokat. Ezek szerint volt mit örökölnöm.

Szerencsére nem ülte meg a gyomrom a sok étel, sőt, utána egy órával - 5 körül, újból kértem enni, kaptam is tápszert, majd vacsorára, ami fürdés után volt, szintén rendesen ettem 190 ml-t. A kajával - úgy látom - nem lesz gondunk.

Fürdés után alvás, és Apu este jelentette, hogy a szombati óráját sikerült lemondania, tehát már csak hármat kell aludni és együtt a család. Szombaton majd ismét együtt mulatunk a lagziban!!!

És a nagy hír: csütörtökön megszületett 2900 grammal és 48 centiméterrel pici barátnőm és leendő kereszttestvérem, Hencsár Petra. Üdvözlünk mindannyian!!!