Sári Blogja

Mozgalmasan teltek az ünnepek - ahogyan az már nálunk szokás. Ugyanis ilyenkor mindig felkerekedünk és elutazunk a Törteli- és a Samu nagyszüleimhez is. Most Kanizsára mentünk előbb. Szerdán estefelé indultunk. Anyu és apu bepakolták a csomagokat és engem az autóba, és már utaztunk is! Ahogy mindig, most is a hátsó ülésen ültem a hordozóban, anyu pedig mellettem ült. Nem nagyon rajongok a hordozóban való utazásért - mivel bele vagyok kötve, és szinte csak a kezem és a lábam mozgathatom - de most csodaszép fények szaladtak el az ablak mellett és teljesen belefeledkeztem. Egy kis idő múlva el is aludtam. Szinte végigaludtam a köd miatt három órássá vált utat. Késő este volt, mire Kanizsára értünk.

Törteli mamát mosollyal köszöntöttem, ő pedig repesett az örömtől. Gyors fürdés és evés következett, majd anyukám álomba ringatott. A másnapot pihenéssel töltöttük és csak pénteken találkoztunk a család többi tagjával. Szombaton délelőtt pedig újra eljöttek hozzánk és én mindegyiküknek nagyon örültem! Főleg a két kislánynak, Orsikának és Emesének! Másnap, szombaton mindenki eljött ebédre. Ott volt Zsuzsi nagynénikém, Csaba sogi, Orsi és Emese, és persze Törteli Dédi is! A Dédit is nagyon szeretem, sokat ültem az ő ölében is aznap. Ebéd után még egy ideig eljátszadoztam a nagymamával és a Dédivel a konyhában. Azután egyszer csak csodálatos dolog történt: anyu bevitt a fényárban úszó nappali szobába, ahová már csak én hiányoztam, és egy csillogó-villogó, színes karácsonyfát láttam meg az asztalon, futófény villogott rajta, és mindenki azt leste, mit szólok ehhez. Mondanom sem kell, teljesen elvarázsolt, csak ültem - éppen akkor - Orsika ölében és tágra nyílt szemekkel néztem a fát! Még nem értettem, miről is van szó, csak annyit fogtam fel, hogy csodás valami az a feldíszített fenyő, tele van mindenféle csillogó, ragyogó, fénylő dologgal, és ez elég is volt, hogy magával ragadjon. Anyuék azt mondták, hogy a Jézuska nekem és a többieknek hozott sok szép dolgot. Nekem egy csudajó, színes, zenélő játéktelefont és egy másik szintén zenélő valamit, ami tulajdonképpen egy fa, amelyen van négy ablak, az ablakok mögött pedig négy különböző állat lakik, amelyek még hangjukat is hallatják, ha egy-egy gombot megnyomok. És találni rajta még egy különálló gombot is, amely viszont rengeteg dallamot rejt. A telefon pedig finoman zenél, ha megnyomok egy gombot; pont elfér a kezemben, és rágnivaló is van rajta bőven. Mindkét játékkal elég jól el tudok bíbelődni. Köszönöm szépen Jézuska! Egész délután együtt volt a család, azután szépen elköszöntünk egymástól, és jöttek a szokásos esti teendőim: pancsi-pancsi, pelus, pizsama és a finom tejecske.

Nagyon szeretek fürdeni, és most, hogy már tudok egymagam, egyenesen ülni, élvezettel paskolom a víz felszínét a tenyeremmel, szerte fröcskölve habos vízzel a szobát a kád körül. Ezenkívül a mutatóujjammal kipukkasztom a víz felszínén úszó nagyobb buborékokat és közben beszélek hozzájuk. Öltözködni fürdés után már nem annyira szeretek, mert akkor már az érdekel, mikor juthatok hozzá a vacsorámhoz, ami még mindig 110-120 ml anyatejből és kb. 150 ml tápszerből áll. Anyu ennél mindig egy kicsit többet (200 ml tápszert) készít, hogy ha véletlenül éhesebb vagyok, legyen - biztos, ami biztos!

Vasárnap ebéd után ismét bepakoltak anyuék az autóba, és el kellett köszönnünk a Törteli Mamától és Papától. Tovább indultunk Doroszlóra, a Samu nagymamához. Útközben megálltunk Kúlán, ahol apu nagynénje lakik a családjával. Mindenki nagyon örült nekem, Katica néni, Ida, Alexa és Goran is, aki - amikor meglátott, felkapott és a karjában tartogatott jó sokáig. Én meg csak forgattam a fejem az elején, és komoly ábrázattal vizsgálgattam a fiatalembert, mert sötét hajú lévén, gyanakvásra késztetett. De hamar megbarátkoztam vele és nem volt semmi probléma. Később már mindenkire mosolyogtam. Nagyon tetszett ott egy nagy párna, amelyen 4 hímzett levélminta van. Még Zombori Dédi hímezte. Hosszú ideig el voltam azzal, hogy simogattam, csapkodtam a párnát, a többiek pedig szórakoztak rajtam. Egy órát töltöttünk ott, apu és anyu jól elbeszélgettek, de hamar indulnunk kellett tovább, hogy még időben Doroszlóra érjünk. Sikerült is - további egy óra alatt - este 7-re hazaérnünk, így minden esti szokásos tennivaló időben kerülhetett sorra.

Samu mama is már nagyon várt bennünket és örült a jöttünknek. A legelején még egy kicsit távolságtartó voltam vele, pedig két hónapja több, mint egy hétig együtt voltunk. Igaz, hogy egy ilyen kicsi babának, mint én, a két hónap nagy idő! Valószínű, azért nem ismertem fel Samu mamában a játszópajtásomat. De másnap reggel már kitisztult a kép és engedtem, hogy bárhová vigyen, ringasson és játsszon velem. Ő ennek biztosan nagyon örült.

Azon a délelőttön eljött a Zombori Dédi és a szomszédból Samu Dédi is. A földszinti nappali közepén egy nagy pléden játszóteret alakított ki nekem anyu, és körbe rakott a kedvenc játékaimmal. Legjobban mégis nem velük, hanem egy nagy műanyag palackkal játszottam elmélyülten. A dédik is ott voltak körülöttem és gyönyörködtek bennem.

Ebédnél azután mindenki egy asztalnál ült - kivéve engem, én az autós hordozóban pihentem az asztal lábánál, anyu mellett. Amíg a többiek ettek, én eljátszadoztam magamban és csendben figyeltem. A felnőttek az apukám által készített halászlevet ették. Én is kaptam anyutól egy pici falatot a halacska húsából. Finom volt. Huszonnegyedike volt, és a délutáni játék közben egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenki engem néz, miközben apukám az ebédlőben lévő csillogó, ragyogó, csodaszép fenyő felé visz. Érdekes, délelőtt ez még nem volt ott! Valóban varázslatos dolog! A Fényes gömbökben visszatükröződött a futófény csillogása, és újra magával ragadott a látvány, csak néztem és néztem. Samu Dédi pedig karácsonyi dalokat énekelt.

Többek között egy remek tekergethető és rágókának is kiválóan beváló, csörgős játékot kaptam a Jézuskától. Anyuéknak is nagyon tetszett, mert tényleg egyben csörgő, rágóka és ügyességi játék is. Este anyu és apu vendégségbe voltak hivatalosak, emiatt Samu mama fürdetett és etetett meg, amikor eljött az ideje. Az anyatejet - amit nem lehet kihagyni - anyukám kifejte, és egy csomó "jó éjt" - puszi után el is mentek. Jól bevacsoráztam, és már kilenc óra tájban elaludtam. Fel sem ébredtem reggelig. Az első Szentestém lám, még olyan volt, mint a többi, de remélem jövőre már több mindent megértek. A két varázslatos fára azonban biztosan emlékezni fogok!

Karácsony napján délután anyu, apu és én elmentünk Adélhoz, Muftihoz és a pici Petrához. Az apu babakocsiban tolt, illetve - mivel az előző nap óta rengeteg hó esett és most minden csupa fehér volt - csúszkált a havon és úgy lökdöste a kocsimat is előre. Jól be voltam bugyolálva, nem igen tudtam mozdulni, csak pislogtam kifelé a kocsiból és hagytam, apu és anyu had változzanak pár perce ismét gyerekké, akik boldogan, kacagva csúszkálnak a síkos havon! Így értünk oda Adélékhoz. Ott már vendégség fogadott bennünket, és engem, mint kicsi babát, mindenki körülrajongott. Képzeljétek, a Jézuska nagyon bőkezű volt, ide is hozott nekem egy csomó ajándékot! A legjobban a szivacsból lévő kockák nyerték el a tetszésemet, melyek felülete ruha anyagból van és a kockák különböző oldalán különböző színes képek találhatók. Amíg ott voltunk, csak azzal játszottam! A hazafelé úton, bár anyu és apu nem suttogtak - valószínű, hogy a hidegtől - elaludtam. Az estét azután ismét Samu mamával töltöttem és kilenctől ezúttal is mély álomba merültem.

A következő nap délelőtt kimentünk a hóba és apuék meg is örökítették a kellemes perceket. Az udvarban és az utcán is fényképezkedtünk. Csodálatos volt számomra, hogy mindent beborított a tiszta fehér hó! Meg is fogtam a fehér csodát, hideg és nedves, de érdekes volt!

A délután érdekessége az volt, hogy átjött egy szomszéd néni, Danica Néni, babalátogatóba, és ajándékokkal halmozta el a háziakat! Én is kaptam valamit, egy barikás játszószőnyeget. Finom halványzöld, krém, babarózsaszín és fehér szín köszön vissza minden részletében és nagyon aranyosak a figurái. Egyik csörög, másik csipog, a nagy bárányfej füle csörög, mint a zacskó, a mancsa megnyomásakor pedig béget - kettőt. Anyukám rögtön széthajtotta, összeszerelte és rárakott engem. Nagyon tetszett! Anyunak is! Még éppen élvezni tudom, épp nem nőttem még ki!

Másnap, csütörtökön, délután fél három körül indultunk fel Budapestre. Apucinak - sajnos - még egy napot be kellett mennie a munkahelyére, ezért kellett visszautaznunk. Pedig itt is maradhattunk volna Szilveszterre… Este hétre hazaértünk, és szintén sikerült az esti rituálénkat még időben elkezdeni.

Ott folytattuk, ahol abbahagytuk.