Sári Blogja

Délelőtt a kéthetente megrendezésre kerülő Baba-Mama Klubban voltunk az anyu meg én. Érdekes volt, mert rajtunk kívül csak 3 anyuka és 3 baba volt jelen, meg persze a szervező néni. És az idő múlásával sem lettünk többen. Jött két meghívott vendég - két óvónéni - egy most nyíló magánóvoda képviseletében, és meséltek nekünk az ovijukról. A többi gyerek és én csak játszottunk a szőnyegen az odakészített játékokkal, anyuék pedig beszélgettek az óvónénikkel. A másik 3 gyerek már tud járni, szaladgáltak is sokat, én is szerettem volna velük szaladni, így mászva ereszkedtem utánuk. Volt ott két nagy gumilabda is, amelyekre rá lehet ülni és ugrálni lehet velük. Hamar kiválasztottam a pirosat(!) - amikor épp nem játszott vele senki - és hihetetlen, de felemelgettem a levegőbe és hordoztam magammal, amerre csak másztam. Mire hazaindultunk elfáradtam rendesen, ahogy kiléptünk az anyuval az utcára, el is nyomott az álom - a hordozókendőben, anyukám mellkasán, biztonságban elszenderedtem.

Délután - uzsonnára - Csokolinot ettünk az anyuval! Az első - ismerkedő - falat után csak úgy nyeltem a finom babakaját! Anyu és apu remélték, hogy így lesz, hiszen nagyon finom és édes, ők is szeretik. Nem ettem meg mind, egy idő után úgy éreztem, hogy tele vagyok, és még a böfi után sem kértem már. Anyukám nem erőltette, azt mondta, majd legközelebb biztosan többet fogyasztok belőle.