Sári Blogja

Ma délután anyu és én ismét beállítottunk a szomszéd aranyműveshez, anyu kezében egy tasakban lapult a fél pár fülbevalóm. Egy másik néni volt ott, nem ismert bennünket, de anyu elmesélte neki a múlt heti esetet, és nekiláttunk. Mindaddig fogalmam sem volt róla, mi fog történni, amíg le nem fertőtlenítette a fülcimpámat. Amint hozzáért a fülemhez, akkora sírásba kezdtem, amekkorába csak tudtam! Kétségbeesetten próbáltam menekülni, de anyuka megfogott.

Lefogta a lábaim, a kezeim és a fejem, és a következő pillanatban már készen is volt, benne volt a fülbevaló a fülemben! Nagyon nagyon sírtam, csak akkor nyugodtam meg, amikor anyu visszarakott a hordozókendőbe és kimentünk az utcára. Ott már jó volt, anyuhoz bújtam és ott hüppögtem még pár percig csendesen, majd teljesen megnyugodtam. Most már rendesen nézek ki, a két - jó helyen lévő - fülbevalóval végre újra szimmetrikus az arcom!