Este nyolckor megérkezett Apu! Németországban kirándult barátaival a hétvégén. Amikor belépett az ajtón és megláttam, szaladtam-rohantam a karjába, közben egyfolytában ismételgettem a "nevét": "APU-APU-APU-APU-...!". Megöleltem, megszeretgettem, megpusziltam - a még kabátban és táskával a vállán álló, közben engem a karján tartó - apukámat, és Ő is engem. Nagyon boldog voltam! Majd azért - persze - megengedtem, hogy levesse kabátját, cipőjét, letegye táskáját... |
Csupán az apukámnak is nagyon örültem, de ő még tudta ezt fokozni: táskájából egy ajándékcsomagot vett elő és átadta nekem. Anyu segítségével kibontottam. Mi volt benne? Egy nagy, sárga kacsa, valamint egy doboz - tele kicsiny, műanyag vadállatkákkal. Mindkét ajándék a maga módján elbűvölt. Ugyanis - a kacsa azért érdekes, mert ha felemelem a fejénél vagy a nyakánál fogva, elkezd sápítozni!! Ha viszont megnyomom a bal szárnyán lévő foltot, megszólal egy zene és a kacsa a saját lábán táncolva elindul a szőnyegen, közben enyhén csapkod a szárnyaival. (Aki ezt kitalálta!!) Egészen addig csinálja ezt, amíg tart a zene. Azután megáll. Gondolhatjátok, én nagyon élveztem ezt az alőadást, és újra és újra megszólaltattam a zenét, hadd táncoljon még és még! :) Táncoltam vele, szeretgettem, mentem utána - végigkísértem a szobán, szinte egész este vele játszottam. |
Közben egy rövid ideig megismerkedtem a műanyag állatkákkal is - egy csomót már ismertem közülük, a többiről most mesélt anyu és apu. |
Apu-Apu-Apu!
2008.11.30. 23:35 | samedli | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://samusara.blog.hu/api/trackback/id/tr96797779
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
