| Karácsony napján, december 25-én a déli ebéd után rögtön autóba ültünk anyuval és apuval. Sok volt a csomag, de az Autó elbírta a súlyt. A biztonsági ülést már megszoktam, nyugodtan ültem már benne. Nézelődtem az ablakon át. Azután elnyomott az álom. |
| Akkor ébredtem csak fel, amikor Kúlán megállt az autó. Ahogy tavaly, az idén karácsonykor is meglátogattuk itt - Doroszlóra menet - apu nagynénjét, Katica nénit és családját. Képzeljétek, itt is volt karácsonyfa! És ezen is voltak gömbök! Sok gömb!! Nem győztem gyönyörködni bennük! Közben - persze - mind meg is akartam fogni, leszedni őket a fáról... A fa szerencséjére anyu és apu meggyőztek, és felhagytam a gömbök piszkálásával. Azért még néha-néha odamentem és meg-megsímogattam egyiket, másikat... |
 |
| Ajándék is volt ám a részemre a fa alatt! Miután kibontottuk anyuval, megnéztem, játszottam egyet a játékkal, majd továbbszaladtam, annyi felfedeznivaló volt abban a lakásban még! Nem szégyenlősködtem, beszaladtam simán minden nyitott ajtón. Az egyikben ott ült Alexa - Ida kisfia - és számítógépen játszott. A kezemmel integettem és odakiáltottam neki egy sziát is. Jól éreztem magam. A másik szobában felmásztam a kanapéra és a fotelre, ugráltam, hemperegtem rajtuk. |
| A legérdekesebb a nappaliban lévő hinta-fotel volt. Olyan volt mint egy fotel, de olyan alja volt, mint egy hintaszéknek! Belehelyezkedtem, Katica néni pedig ringatott! Csudajó volt benne! Számomra rövid idő múlva - indultunk tovább Doroszlóra. Samu mama várt már ránk, sietnünk kellett. A következő másfél órás úton szintén elbóbiskoltam, és Doroszlón ébredtem fel. |
| Samu mama mosolyogva jött felém, ahogy az autó megállt az udvarban és anyu kicsatolt a biztonsági ülésből. Bent a házban már jó meleg volt. És - mi volt még a házban? Lent, a nappaliban? Képzeljétek, ott is volt egy karácsonyfa!!! Hatalmas gömbökkel, csillogó súlytásokkal és apró, fehér lámpácskákkal!!! Nagyon-nagyon szép volt! |
 |
| Ismét hosszan győzködött mindenki, hogy ne szedjem le, de még csak meg se rázzam a gömböket! Alig tudtam ellenállni. Ha mást nem, a vékony, ezüst színű súlytásokat muszály volt fogdosnom... A délután további része és az este is azzal telt, hogy játék közben oda-oda merészkedtem a csodaszép fenyőhöz és próbálkoztam...hátha...valamikor mégis megfoghatok egy-egy csillógó gömböt vagy az egyik-másik lámpácskát... |
 |
| Látjátok, milyen hasonló a hajunk - Samu mamának és nekem? : ) |
Karácsony II.
2008.12.25. 21:16 | samedli | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://samusara.blog.hu/api/trackback/id/tr67852660
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
