Sári Blogja

Karácsony II.

2008.12.25. 21:16 | samedli | Szólj hozzá!

Karácsony napján, december 25-én a déli ebéd után rögtön autóba ültünk anyuval és apuval. Sok volt a csomag, de az Autó elbírta a súlyt. A biztonsági ülést már megszoktam, nyugodtan ültem már benne. Nézelődtem az ablakon át. Azután elnyomott az álom.

Akkor ébredtem csak fel, amikor Kúlán megállt az autó. Ahogy tavaly, az idén karácsonykor is meglátogattuk itt - Doroszlóra menet - apu nagynénjét, Katica nénit és családját. Képzeljétek, itt is volt karácsonyfa! És ezen is voltak gömbök! Sok gömb!! Nem győztem gyönyörködni bennük! Közben - persze - mind meg is akartam fogni, leszedni őket a fáról... A fa szerencséjére anyu és apu meggyőztek, és felhagytam a gömbök piszkálásával. Azért még néha-néha odamentem és meg-megsímogattam egyiket, másikat...

Ajándék is volt ám a részemre a fa alatt! Miután kibontottuk anyuval, megnéztem, játszottam egyet a játékkal, majd továbbszaladtam, annyi felfedeznivaló volt abban a lakásban még! Nem szégyenlősködtem, beszaladtam simán minden nyitott ajtón. Az egyikben ott ült Alexa - Ida kisfia - és számítógépen játszott. A kezemmel integettem és odakiáltottam neki egy sziát is. Jól éreztem magam. A másik szobában felmásztam a kanapéra és a fotelre, ugráltam, hemperegtem rajtuk.

A legérdekesebb a nappaliban lévő hinta-fotel volt. Olyan volt mint egy fotel, de olyan alja volt, mint egy hintaszéknek! Belehelyezkedtem, Katica néni pedig ringatott! Csudajó volt benne! Számomra rövid idő múlva - indultunk tovább Doroszlóra. Samu mama várt már ránk, sietnünk kellett. A következő másfél órás úton szintén elbóbiskoltam, és Doroszlón ébredtem fel.

Samu mama mosolyogva jött felém, ahogy az autó megállt az udvarban és anyu kicsatolt a biztonsági ülésből. Bent a házban már jó meleg volt. És - mi volt még a házban? Lent, a nappaliban? Képzeljétek, ott is volt egy karácsonyfa!!! Hatalmas gömbökkel, csillogó súlytásokkal és apró, fehér lámpácskákkal!!! Nagyon-nagyon szép volt!

Ismét hosszan győzködött mindenki, hogy ne szedjem le, de még csak meg se rázzam a gömböket! Alig tudtam ellenállni. Ha mást nem, a vékony, ezüst színű súlytásokat muszály volt fogdosnom... A délután további része és az este is azzal telt, hogy játék közben oda-oda merészkedtem a csodaszép fenyőhöz és próbálkoztam...hátha...valamikor mégis megfoghatok egy-egy csillógó gömböt vagy az egyik-másik lámpácskát...

Látjátok, milyen hasonló a hajunk - Samu mamának és nekem?  : )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.