Ma vagyok pontosan 23 hónapos!!!
Szóval - igazán csak pár esetet írnék le, amelyek a fejlődésem mutatják napról-napra:
- egy hete rajzolgattam a nagy füzetembe zsírkrétáimmal és eszembe jutott anyu múltkori magyarázata a fehér krétáról - azaz, hogy nem látszik a fehér papíron, mert maga is fehér. Újből kipróbáltam, és tényleg, nem látszott. Örömömben, hogy most már ezt tudom is, kikiabáltam anyunak a konyhába: "NE LÁ A FE! NE LÁ A FE!" Azaz, hogy "Nem látszik a fehér!" - Bár még a szavakat nem ejtem ki egészben, mondatokat már alkotok belőlük...
- Ugyanilyentájt kezdtem el mondogatni a "NA SZE!" ("Nagyon szeretem/Nagyon szeretlek") mondatocskám is - minden olyanra, amire azelőtt "simán" azt mondtam, hogy "SZE". Azóta anyuhoz is sokkal többször szaladok oda ezzel a felkiáltással, és széttárt karokkal átölelem. De akkor is ezt mondom, amikor egy-egy kedvenc mesém látom kezdődni a képernyőn, vagy egyik-másik kedves játékszerem előveszem - olyankor ezt mondogatva a mellkasomhoz szorítom azt és ringatózom vele...
- Tegnap előtt váratlanul kimondtam a "csoki" szót - persze a magam módján. Még a CS és a K betűk kiejtése nem tiszta nálam, de mindkét szótagot kiejtettem egymás után! Azelőtt csak "CSO" - illetve ahogy hallatszik: "TO" - volt hallható tőlem, most pedig szépen kimondtam a "TOTI" szót... :)
- Ugyancsak tegnapelőtt hallotta anyu tőlem az "Ö SZE" mondatocskát, amely az "össze szedem" szándékozik lenni. A lehullott korongocskáim szedegettem a szőnyegről és közben minden egyes korongnál megismételtem, hogy "Ö SZE"...
- Tegnap, amikor feküdtünk az ágyon, rászóltam anyura, aki felhúzott térdekkel feküdt az oldalán, hogy "NU KI A LÁ!" Anyu először nem értette, mit mondok, de amikor odamásztam hozzá és a kezemmel is húztam a lábát - közben mondogatva ugyanazt sokszor -, nagy örömmel jött rá a jelentésére. "Nyújtsd ki a lábad" - Ezt mondtad! - mondogatta boldogan. Össze is puszilt, annyira örült!
- Ma pedig egy teljesen kimondott szavamnak örülhettek édes szüleim. Szokás szerint nézegettem a Fifis újságom, közben pedig soroltam az általam éppen látott szereplők neveit. Az egyik képen csak ketten voltak, Fifi és Poppi. Mutattam is anyunak, hogy "NÉ, FIFI, POPPI!" Anyu pár másodperc múlva fogta csak fel, hogy ez megint egy beszédfejlődési lépcsőfok volt, mert az eddig általam csak "PO"-nak nevezett kisvirág mától végre az igazi, "POPPI" nevén szerepel a szókincsemben. Ismét megdícsért és még aput is lehívta az emeletről, hogy együtt örüljünk.
