Tegnap és ma megint nem ittam meg a tízórai gyümölcslevet... a bölcsiben.
És enni - persze - még továbbra sem eszem ott semmit....
Ma délután, miután anyu felöltöztetett az utcai ruhába, megkérdezte, hogy kérek-e stanglit, mert hozott nekem egyet. Persze, azt kértem (!), és már a bölcsi épületében beleharaptam egy jó nagyot. Szerencsére most, hazafelé már nem esett az eső (reggel - és egész délelőtt - jócskán esett) és gyalog tudtunk hazasétálni. Félúton anyu cipelt - amíg a nagy forgalmú út mellett kellett mennünk -, amikor pedig a Szent László templomhoz értünk, az előtte levő parkban már kéz a kézben sétáltunk anyukával. Jobb kezemben a stangli - amelyikbe bele-bele haraptam időnként, másik kezem pedig anyu kezében.
És igen, megettem az egész stanglit, és még itthon is egy felet. Ennyi tellett tőlem...
