Sári Blogja

Samu Sára Blogja nagyszülők, rokonok és barátok számára.

Lilypie Kids Birthday tickers

Ennyi látogatóm volt eddig a nagyvilágból:

Címkék

2015 (1) 2016 (1) 2017 (2) ági néni (3) ajándék (20) alisha (2) állatkert (2) alma együttes (1) apu (6) aranyos (1) aréna (1) baleset (1) bárányhimlő (1) barátság (1) béka (1) beszéd (9) beszokás (1) betegség (7) Bezdán (1) bicikli (2) bili (1) bim bam (1) bölcsi (9) boldogság (3) budapest (1) bugyika (1) csabi (3) csiribiri (1) dal (1) dalocskák (4) deák bill gyula (1) doroszló (16) Doroszló (1) édesség (1) először (1) első (2) esemény (26) esküvő (1) étel (16) evés (6) évforduló (6) farsang (1) fogak (5) főzelék (1) gyermekláncfű (1) gyümölcslé (1) gyurma (1) halász judit (1) Hegedű (1) hellókarácsony (3) himlő (1) hivatalos (1) (5) hóforduló (3) írás (1) játék (27) jelmez (1) jelmezbál (1) kanizsa (9) Kép (1) kép (23) képek (20) kereszttestvér (6) kiállítás (1) kirándulás (7) kisautó (1) koncert (2) könyv (3) körhinta (1) kossuth lajos (1) lilifee (1) méretek (6) mese (2) metró (1) méz (1) mikulás (1) mindennapok (11) mondások (3) nagyszülők (7) népkert (1) november (1) október (1) öröm (1) orvos (8) ovi (7) óvoda (3) pelus nélkül (2) projekt (1) rajz (4) recept (2) rendezvény (1) repülő (1) ringató (1) rokonok (4) rúzsa magdi (1) si (1) sikerélmény (1) süti (1) svájc (1) számítógépes játék (1) számláló (1) szánkó (2) szeptember (1) színház (1) szoknya (1) szomorú (4) szomszédok (1) szövegek (4) szulák (1) szülinap (7) tánc (8) tátrai szűcs gitárduó (1) tea (1) templom (2) tisza (1) tízórai (1) tudomány (39) ügyes (12) ünnep (11) unokatestvér (2) utazás (14) uzsonna (1) védőnő (5) vendég (12) vendégség (2) vidám (6) videó (19) villamos (1) virág (1) vonatozás (1) zene (8) zenekar (1) Címkefelhő

Statisztikák

eXTReMe Tracker

Feedek

Képes összefoglaló

2007.11.04. 16:20 | samedli | Szólj hozzá!

Jócskán benne vagyunk már az őszben!
 
Utolsó jelentkezésem óta rengeteg minden történt velem, napra pontosan nem is tudom leírni.
 
Egy biztos, azóta már féléves is elmúltam!
 

Visszaérve Budapestre (fél évesen és 1 naposan), anyuval elmentünk a védőnénihez és a doktornénihez, hogy ellenőrizzék az egészségi állapotom és lemérjenek. 6650 grammot nyomtam aznap és 67 cm hosszú (magas) voltam. Azóta megint nőttem – hiszen már másfél hét azóta is eltelt. Lassan belenövök a 68-as ruhácskáimba. Van olyan, amelyik már jó, és van amelyik még egy kicsit nagy. Belenőttem a macis hálózsákomba is, amely egy elöl - középen cipzáras, a nyitott végén vállas zsák. Anyu örül, hogy simán elfogadtam, mert sokat forgolódom alvás közben és kitakaródzós fajta baba vagyok, a lábacskáimmal sűrűn rugdalózom, gyakran felemelem a magasba őket, így a takaró nem sokáig maradt rajtam eddig. Most már anyu is nyugodtan alhat, és én is foroghatok és rúgkapálhatok kedvemre! 

 
Az evési szokásaim is változtak, már rendszeresen eszem gyümölcsöt és zöldséget is az anyatejen és a tápszeren kívül. Otthon kezdtük – a nagymamáknál, és visszaérve Budapestre csak folytattuk. Addigra én már szépen megszoktam, hogy a középső evés (az öt evésből a harmadik – d.u. egy-két óra körül) alkalmával vagy zöldség-, vagy gyümölcs-pépet kapok enni. Ami nem olyan édes, mint a finom alma és a még finomabb banán vagy a plazma keksz, azt nem nagyon akaródzok megenni. Három-négy falatot – na jó – elfogadok, de arra is csak fintorgást kap anyu válaszul, meg ökrődést. A végén, amikor már tényleg nem akarok többet belőle, szépen kinyomom a nyelvemmel a számból mind… : )
 
A ”nemszeretem” ételek – bár az anyu szerint nagyon fincsi mind – a krumplipüré, a krumpli-sárgarépa püré és az ehhez hasonló „nyalánkságok”.
 
Próbáltuk már a zöldborsó+karfiol+paszternák+sárgarépa keveréket, amit anyuci a boltban vett, az úgy-ahogy tetszett, valahogyan – én sem tudom, hogyan – megettem mind. De a sütőtököt almával még nem igen bírtam. Pár falat után kinyilvánítottam nemtetszésemet. Szerencsére drága anyukám mindig figyel rám és nem erőlteti túl a dolgot sosem. Ha nem ettem eleget a „kanalas” kajából, kapok még tápszert és avval végül jóllakom. Tegnap próbálkoztunk legutóbb „nem édes” étellel, anyu összeturmixolt főtt krumplit, sárgarépát, és pár falat főtt paprikát meg főtt padlizsánt a „felnőtt ebédből”. Nagyon finomra sikeredett, még én is kértem belőle. Csak mivel volt benne krumpli, nem ettem annyit, mint máskor. Inkább kértem tápszert még.  
 

Az alvásom továbbra is rendben van, este 9-10-kor elalszom és reggel 6-fél 7-kor ébredek. Bár egy picit sem panaszkodom – csak szépen elbeszélgetek a napocskával, aki ott vigyáz az álmaimra a fejemnél – anyukám mégis pár perc múlva megjelenik az ágyamnál és tárt karokkal üdvözöl. Nagyon tudok neki örülni!

 
 
Ilyen aranyos vagyok közvetlenül ébredés után
 
Repdesek kézzel-lábbal amíg fel nem vesz magához. Átvisz egy másik ágyra, ahol finom reggelit kapok – tápszert -, amit rendszerint 200 ml körüli mennyiségben elfogyasztok reggelire mostanság.
 
Nappal 3-szor alszom: 9-10 óra körül – olyan 11-ig, du. 1 körül – kb. 2-ig, és du. 4 körül 5-6-ig. Este fél 8 körül kezdődik a hőn szeretett és repesve várt „pancsi-pancsi”, ami után rögtön eszem – akkor eszem a legtöbbet – több, mint 200 ml-t elfogyasztok. Ilyenkor kapok anyatejet is, anyu nagyon-nagyon örül, hogy még mindig tud adni. Anyatejet különben kétszer eszem, a délelőtti – kb. 11 órai – evéskor (olyankor csak ezt eszem) és este fürdés után (ilyenkor pedig az anyatej mellé iszom még tápszert is).
 

Ami még sokat változott, az a térigényem. Most, hogy egészen fürgén fordulok egyik oldalamról a másikra, meg a hasamról a hátamra, tulajdonképpen elgurulok bárhová, ahová csak hagyják. Van ugyebár a járóka, amiben háló véd attól, hogy nagyon nekiinduljak, de a hálón belül az egész járókát „bejárom”. Az összes játékom elérem most már, csak egy pici erőfeszítés kell hozzá. És van egy másik – a járókánál egy kicsit nagyobb – „játszóterem” is, három egymásra terített pokróc a járóka előtti területen. Ezen aztán tudom gyakorolni a gurulást! Rendszerint le is sikerül gurulnom – hol az egyik, hol a másik szélén.

 
 
Olyankor mindig nagy szemekkel nézek anyura vagy apura, akik örülnek nagyon az ügyességemnek, de gyorsan visszatesznek a pléd közepére. Itt kezdtem el gyakorolni a „mászásszerűséget” is. A lábaimmal tolom magam hason fekve, miközben – egyelőre – a fejemen csúszom előre. Legtöbbször csak pár másodpercig tart, mivel nem olyan kellemes az embernek arcon csúszni, és gyorsan az egyik oldalamra fordulok. De e művelettel haladtam is előre, ezért nevezi ezt anyukám valamiféle mászáskezdeménynek.
 
 

Van egy csörgőm, aminek három - külön-külön tengelyek körül forgó - gömbje van. Anyukám legújabb öröme, hogy nem csak simán rázom, hanem az egyik kezemben tartva a másik kezem ujjacskáival finoman pörgetem a gömböcskéket a tengelyük körül. Ügyes vagyok, ugye?

 
 
Tehát többek között ilyen újdonságokról számolhatok be.
 

Biztosíthatok mindenkit, amilyen rohamosan elkezdtem fejlődni, lesz még miről írnom, csak győzze a Kedves Rokon-, Barát-, Ismerős Néni és Bácsi olvasni!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://samusara.blog.hu/api/trackback/id/tr12218664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: kép tudomány védőnő étel
süti beállítások módosítása