| Jócskán benne vagyunk már az őszben! |
| Utolsó jelentkezésem óta rengeteg minden történt velem, napra pontosan nem is tudom leírni. |
| Egy biztos, azóta már féléves is elmúltam! |
Visszaérve Budapestre (fél évesen és 1 naposan), anyuval elmentünk a védőnénihez és a doktornénihez, hogy ellenőrizzék az egészségi állapotom és lemérjenek. 6650 grammot nyomtam aznap és 67 cm hosszú (magas) voltam. Azóta megint nőttem – hiszen már másfél hét azóta is eltelt. Lassan belenövök a 68-as ruhácskáimba. Van olyan, amelyik már jó, és van amelyik még egy kicsit nagy. Belenőttem a macis hálózsákomba is, amely egy elöl - középen cipzáras, a nyitott végén vállas zsák. Anyu örül, hogy simán elfogadtam, mert sokat forgolódom alvás közben és kitakaródzós fajta baba vagyok, a lábacskáimmal sűrűn rugdalózom, gyakran felemelem a magasba őket, így a takaró nem sokáig maradt rajtam eddig. Most már anyu is nyugodtan alhat, és én is foroghatok és rúgkapálhatok kedvemre! |
Az evési szokásaim is változtak, már rendszeresen eszem gyümölcsöt és zöldséget is az anyatejen és a tápszeren kívül. Otthon kezdtük – a nagymamáknál, és visszaérve Budapestre csak folytattuk. Addigra én már szépen megszoktam, hogy a középső evés (az öt evésből a harmadik – d.u. egy-két óra körül) alkalmával vagy zöldség-, vagy gyümölcs-pépet kapok enni. Ami nem olyan édes, mint a finom alma és a még finomabb banán vagy a plazma keksz, azt nem nagyon akaródzok megenni. Három-négy falatot – na jó – elfogadok, de arra is csak fintorgást kap anyu válaszul, meg ökrődést. A végén, amikor már tényleg nem akarok többet belőle, szépen kinyomom a nyelvemmel a számból mind… : ) |
A ”nemszeretem” ételek – bár az anyu szerint nagyon fincsi mind – a krumplipüré, a krumpli-sárgarépa püré és az ehhez hasonló „nyalánkságok”. |
Próbáltuk már a zöldborsó+karfiol+paszternák+sárgarépa keveréket, amit anyuci a boltban vett, az úgy-ahogy tetszett, valahogyan – én sem tudom, hogyan – megettem mind. De a sütőtököt almával még nem igen bírtam. Pár falat után kinyilvánítottam nemtetszésemet. Szerencsére drága anyukám mindig figyel rám és nem erőlteti túl a dolgot sosem. Ha nem ettem eleget a „kanalas” kajából, kapok még tápszert és avval végül jóllakom. Tegnap próbálkoztunk legutóbb „nem édes” étellel, anyu összeturmixolt főtt krumplit, sárgarépát, és pár falat főtt paprikát meg főtt padlizsánt a „felnőtt ebédből”. Nagyon finomra sikeredett, még én is kértem belőle. Csak mivel volt benne krumpli, nem ettem annyit, mint máskor. Inkább kértem tápszert még. |
Az alvásom továbbra is rendben van, este 9-10-kor elalszom és reggel 6-fél 7-kor ébredek. Bár egy picit sem panaszkodom – csak szépen elbeszélgetek a napocskával, aki ott vigyáz az álmaimra a fejemnél – anyukám mégis pár perc múlva megjelenik az ágyamnál és tárt karokkal üdvözöl. Nagyon tudok neki örülni! |
 |
| Ilyen aranyos vagyok közvetlenül ébredés után |
Repdesek kézzel-lábbal amíg fel nem vesz magához. Átvisz egy másik ágyra, ahol finom reggelit kapok – tápszert -, amit rendszerint 200 ml körüli mennyiségben elfogyasztok reggelire mostanság. |
Nappal 3-szor alszom: 9-10 óra körül – olyan 11-ig, du. 1 körül – kb. 2-ig, és du. 4 körül 5-6-ig. Este fél 8 körül kezdődik a hőn szeretett és repesve várt „pancsi-pancsi”, ami után rögtön eszem – akkor eszem a legtöbbet – több, mint 200 ml-t elfogyasztok. Ilyenkor kapok anyatejet is, anyu nagyon-nagyon örül, hogy még mindig tud adni. Anyatejet különben kétszer eszem, a délelőtti – kb. 11 órai – evéskor (olyankor csak ezt eszem) és este fürdés után (ilyenkor pedig az anyatej mellé iszom még tápszert is). |
Ami még sokat változott, az a térigényem. Most, hogy egészen fürgén fordulok egyik oldalamról a másikra, meg a hasamról a hátamra, tulajdonképpen elgurulok bárhová, ahová csak hagyják. Van ugyebár a járóka, amiben háló véd attól, hogy nagyon nekiinduljak, de a hálón belül az egész járókát „bejárom”. Az összes játékom elérem most már, csak egy pici erőfeszítés kell hozzá. És van egy másik – a járókánál egy kicsit nagyobb – „játszóterem” is, három egymásra terített pokróc a járóka előtti területen. Ezen aztán tudom gyakorolni a gurulást! Rendszerint le is sikerül gurulnom – hol az egyik, hol a másik szélén. |
 |
Olyankor mindig nagy szemekkel nézek anyura vagy apura, akik örülnek nagyon az ügyességemnek, de gyorsan visszatesznek a pléd közepére. Itt kezdtem el gyakorolni a „mászásszerűséget” is. A lábaimmal tolom magam hason fekve, miközben – egyelőre – a fejemen csúszom előre. Legtöbbször csak pár másodpercig tart, mivel nem olyan kellemes az embernek arcon csúszni, és gyorsan az egyik oldalamra fordulok. De e művelettel haladtam is előre, ezért nevezi ezt anyukám valamiféle mászáskezdeménynek. |
 |
Van egy csörgőm, aminek három - külön-külön tengelyek körül forgó - gömbje van. Anyukám legújabb öröme, hogy nem csak simán rázom, hanem az egyik kezemben tartva a másik kezem ujjacskáival finoman pörgetem a gömböcskéket a tengelyük körül. Ügyes vagyok, ugye? |
 |
Tehát többek között ilyen újdonságokról számolhatok be. |
Biztosíthatok mindenkit, amilyen rohamosan elkezdtem fejlődni, lesz még miről írnom, csak győzze a Kedves Rokon-, Barát-, Ismerős Néni és Bácsi olvasni! |
Képes összefoglaló
2007.11.04. 16:20 | samedli | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://samusara.blog.hu/api/trackback/id/tr85218664
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
