Sári Blogja

Az utóbbi egy hétben újra elkezdett érdekelni a saját hangom. Azelőtt – négy hónaposan már „szövegeltem” magamban, de azután elveszítettem az érdeklődésem és mással foglalkoztam. A hasra fordulás tökéletesítése, a hasról hátra fordulás megtanulása és a kezecskémmel való finom fogások megtanulása kötötte le a figyelmem. Most, hogy a fentiek már elég jól mennek, újból izgat a beszéd! Kommunikálni – természetesen – már jó régen elkezdtem, viszont most már vágyom arra, hogy szótagokat ejtsek ki. Anyu sokat ismételgeti nekem a különböző szótagocskákat, mint a ba-ba-ba-ba, a ma-ma-ma-ma, a pa-pa-pa-pa, meg hasonlók. Az utóbbi két napban látszik rajtam az akarat, hogy utánozni akarom anyut ebben. Persze, szabad játék közben, amikor elmélyülten magamban játszom a járókámban, sokat próbálgatom a hangok, szótagok kiejtését. Néha anyu felkiált, hogy „jaj, de jó, azt mondtad, hogy apa?” és nagyon örül. Én meg csak nézek rá, visszamosolygok, de pontosan nem értem minek örül. Hisz még nem tudok arról, mit „beszélek”. De azért „beszélek” rendületlenül. És konkrétan anyu szemébe nézek és neki mondom, sőt van, hogy megismétlek „szavakat”, éppen csak az van még, hogy anyu nem ért a nyelvemen.

Az itt látható videón mindezt be is mutatjuk. Tegnap történt, a nagy ágyon vagyok és félig ülök, félig fekszem egy nagy piros párnán.