Ma véget ért két hetes nyaralásunk első - Kanizsai -hete.
Sokat jászottam - Rózsa mamáéknál is és máshol is. Voltunk többször a játszótéren is a Népkertben, ahová az egyik nap még az apu is velünk jött. Együtt mérleghintáztunk mindhárman - anyu és én az egyik oldalon, apu a másikon.
Találkoztam kicsit idősebb kislányokkal is, akik játszani hívtak magukkal - labdázdunk, csúszdáztunk és kis békákat fogtunk.
Néhány kis békát magammal akartam vinni Rózsa mamáékhoz. Eggyel a markomban el is indultam hazafelé, de apu és anyu elmagyarázták, hogy keresni fogja az anyukája és hogy a kis béka is sírni fog az anyukája után.
- Nem baj, majd beragasztjuk a száját.- mondtam megoldást ajánlva.
:))
De - sajnos - sírás lett a vége, mert végül a park egyik fájának tövénél - apu erőteljes kérésére - elengedtem a kicsi békát. - "És sirtam, sírtam és sírtam..."
Zsuzsinál, Orsinál és Emesénél is jót játszottam. Ott fedeztem fel, hogy már nagyon szépen tudok ugrálni a foggantyús gumilabdával. Pont úgy csinálom, ahogyan kell és haladok is vele.
Számítógépen is játszottam náluk - a lányok mutattak sok-sok online, kislányoknak való játékot -végül a torta-építős lett a kedvencem. Annyira, hogy hazaérve mamáékhoz apu számítógépén is azt akartam játszani. Hosszas kérlelésemre azután játszhattam is - hiszen az egérrel már prímán bánok.
Szóval - ma délután továbbindultunk Doroszlóra, a Teri mamához. Nem akartam elmenni, mondtam Rózsa mamának, hogy ha mi el is megyünk, van még hely az autónkban ott elöl, apu mllett, ott elfér, jöjjön velünk! De nem hagyta egyedül a Tatát, így nem jött. Amikor el kellett köszönnünk, én Nem-sziát mondtam...
A Doroszló felé vezető út egy kis kerülővel hosszabbodott: beugrottunk látogatóba Kúlára, Katica néniékhez - apu nagynénjéhez = Teri mama testvéréhez. Ott az első pillanattól felszabadultan szaladgáltam és rengeteget meséltem Katica néninek. Kaptam egy ajándékot is tőle: egy puzzle-szerű kirakóst, amit anyu felügyeletével - már első alkalommal - magam raktam ki nagyon hamar. Azután odafordultam Katica nénihez és neki is megtanítottam, hogyan kell kirakni: 
fogtam a kezét és egyenként megfogattam vele a kis alakzatokat, majd továbbra is a kezét fogva a megfelelő helyre mozgattam azokat - közben ezt mondtam: - Megfogod és leteszed, megfogod és leteszed... Látod, hogy tudod?! - És így együtt kiraktuk a képet a végére. - Látod, hogy tudtad?! - kérdeztem Katica nénitől, aki boldogan bólogatott... :) Nagyon jól éreztem magam ott, a végén még egy dinós rajzfilmet is elkezdtem nézni - németül ment, de nekem megfelelt úgy is - teljesen lenyugtatott és magával ragadott. Persze a legjobban a hintázó fotel tetszett Katica néninél - amikor eszembe jutott, nekiszaladásból beleugrottam és jót hintáztam benne.
Ja, és azt is elmeséltem Katica néninek, hogy
- Van dalom! -
- Tényleg? Melyik az? - kérdezte.
- A Húzz, húzz engemet, a Bújj, bújj zöld ág, a Hopp Juliska, Hopp Mariska és a Thomas.
:))
Anyuék is csak néztek és nevettek, mindannyian nevettünk....
Már sötét volt, mire továbbindultunk a Teri mamához Doroszlóra.
Persze - megérkezésünk után a mamánál is úgy felpörögtem, hogy elaludni is csak jóval később tudtam...
