Sári Blogja

Újabban – szintén pár napja – érdekelnek az anyagok. Mindent megtapintok, megfogok és megkapargatok, hogy megtapasztaljam, milyen a felülete, hogy miből van. Ezenkívül sokszor a mintájuk és a színük is elbűvöl. A frottír törölköző, anyu farmernadrágja, a cumisüvegem fala, az ágytakaró pléd mind-mind nagyon érdekesek számomra; nem beszélve anyu bőréről, amit az arcán, a karján, a nyakán szoktam „vizsgálgatni”.

Néhány napja annak is, hogy felismerem a saját nevem, ha szólítanak. A Sárikára és a Sárira “hallgatok”.

Anyuka ma próbált először sárgarépás krumpli pépet adni nekem. Egyelőre sírva fakadtam tőle. Csak tartottam a nyelvemen és sírtam. De azért nem köptem ki. Úgy zökkentem ki a sírásból, hogy anyu adott egy kis vizet, amivel lemostam az egészet. Tulajdonképpen ezáltal lenyeltem… Nem tudok róla, de anyu újra fog próbálkozni vele egészen addig, amíg – valami ismeretlen okból – el nem fogadom és szépen meg nem eszem… A folyékony dolgokat viszont örömmel elfogadom, és tátott szájjal várom a következő falatot. Almát, narancsot és szőlőt próbáltam már ki ilyen módon.