Anyu le is filmezett, ahogy a játszós pokrócomról elindulok és "átmegyek a szobán". Tiszta izgalom voltam - első ízben jártam arra gyalog -, érdeklődve szemléltem és tapogattam meg mindent, ami az utam mentén felbukkant. Lassan haladtam, mert még nem vagyok olyan erős, hogy felemeljem magam és a tenyeremre támaszkodva segítsem magam előre. Ezen kívül a térdem helyett a lábfejemmel lököm magam. Nehéz is így a dolgom. Azért már edzek a "rendes" mászásra is: négykézláb állok, egyenes karral és térdelve, és előre-hátra hintázom. Anyu azt mondta, egyszer csak a hintázásból elindulok szépen előre!

A saját szobámban is jártam már így, és megtapogattam a fehér szekrénykém fiókjának gombjait, és persze az ágyikómat - melyet nagy mosollyal ismertem fel.