Támaszkodva, rövid ideig már ülök! Azután persze eldőlök. De napról-napra ügyesebben (lassabban) dőlök el, és közben tartom magam, nem huppanok ám már csak úgy le, mint máskor! |
 |
Kb. egy hete észre vettem anyu árnyékát a falon! Ezt látva anyukám nagyon megörült, és árnyjátékot játszva mozgatta a nyitott tenyerét a napfény útjában. Néztem, néztem a falon az ismerős kezet, majd ránéztem az anyu kezére, és felragyogott arcomon a mosoly, azonosítottam a kettőt! Attól a naptól kezdve, ha napsütéses koradélutánon a pelenkázón fekszem és anyu öltöztet, mindig játszunk egy kis árnyjátékot is - anyu és a magam nagy örömére. |
Legújabb "szövegeim" a "be-be-be-be-be" és a cuppogós tátogás (p-p-p-p-p-p). Elég sokat "beszélek" - különösen a cumisüvegem cumijának szoktam hosszan magyarázni, de tulajdonképpen bármivel "el tudok beszélgetni", amivel éppen játszom… |
Heti eseményösszefoglaló
2007.12.09. 01:48 | samedli | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://samusara.blog.hu/api/trackback/id/tr86257501
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
