Sári Blogja

Péntek délutánra kissé lázas lettem - 37,5 oC-t mért az anyu. Nyűgösebb is lettem, csak anyuval vagy apuval akartam lenni, a járókában nem volt maradásom. Az esti alvás előtt anyuci egy fél lázkúpot tett be nekem, így egy kicsit lement a lázam, de az éjjel megint csak meleg volt a fejem. Nyugtalanul is aludtam, egyszer-kétszer felébredtem és a cumimat kerestem. Nem találtam, ezért felsírtam. Rögtön ott termett anyu vagy apu és amint megkaptam a cumit, azonnal visszaaludtam.

Másnap reggel – ébredéskor – nem volt lázam, de azután szinte percek alatt emelkedett. Anyukám minden lehető helyen 38,5 oC-t mért. Kaptam is egy egész kúpot, amit apu hozott a patikából. Nagyon lassan ment le a lázam. Szomorúnak éreztem magam, nem volt kedvem játszani, sokat feküdtem csak úgy, nézelődve, de nehezek voltak a szemeim is. Többször volt kedvem aludni is, anyukám nagyon sajnált, sokat ringatott és énekelt nekem. Anyu és apu konzultált a nagymamikkal is, akik onnan, távolból aggódtak értem. Nem tudták, mitől van lázam, mert semmi más tünetem nem volt.

Vasárnap - december harmincadikán - reggel szerencsére alacsonyabb lázzal ébredtem, 37, 2 oC-t mutatott a lázmérő. Többszöri méréskor is. Anyuék örültek, hogy legalább már gyógyulok! Azért én még gyengének éreztem magam, anyu szavaival: "szomorú szemem" volt.

Szilveszter reggelére elmúlt a lázam! Örült mindenki, én is! Újra volt kedvem mosolyogni. A mai telefonbeszélgetés alatt mondta Törteli nagymami, hogy Zsuzsi nagynénikém szerint egy "babahimlőnek" nevezett betegségem van, ami 3 napos lázzal és utána 2-3 napos kiütéssel jár. Viszont nekem elmúlt a lázam és sehol nem volt rajtam semmi pötty. Anyuék nyugtázták, hogy meggyógyultam. Amikor kora délután tisztába tett az anyu, megpillantott a hasamon néhány pöttyöt, ami még délelőtt nem volt ott. Gyorsan megnézett még több frekventált helyet a testemen, a homlokomat, a hónaljamat, a fülem mögötti területet, és mindenütt volt pár piros folt. Rögtön eszébe jutottak Törteli nagymami szavai, valószínű, hogy babahimlőt kaptam valahol. Doroszlóról hozhattam, mivel azóta, hogy visszajöttünk, nem találkoztam máshol gyerekekkel. Felhívtuk telefonon Zsuzsa nagynénikémet Svájcban, aki megerősítette anyu és apu véleményét. Azt mondta, minden gyerek átesik ezen, nem kell megijedni. Azt kellett csak ellenőrizni anyuéknak, hogy biztosan nem rózsahimlő-e. Samu nagymami azt mondta, hogy ha nincs csomó a fülem mögött, akkor nem rózsahimlő. Nem volt csomó. Mindenki megnyugodott. Szilveszter délután még elmentünk pár helyre boldog új évet kívánni, és egyre jobban éreztem magam. Este már rendesen ettem és időben elaludtam.

Azt nem tudom, mi volt aznap éjjel, de elég nyugtalanul aludtam. Félálomban nagy durranásokat véltem beszűrődni az ablakon át. Anyuék sajnáltak is, hogy felébredek, de én aludtam, csak nem olyan mélyen, mint máskor. Reggel tudtam meg anyutól, amikor "boldog új évet" kívánva emelt ki az ágyamból, hogy elkezdődött egy új év. BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

Elsején szinte tele volt a testem pöttyökkel, estére csak halványodtak, de elmúlni csupán másnapra múltak el. Keddre teljesen meggyógyultam. Visszatért a jókedvem is, és újra az a kedves, aranyos kislány lettem, aki csak akkor panaszkodik, ha tényleg baja van.

Ez hát első betegségem története, melynek átvészelésében sokat segített az, hogy naponta kétszer anyatejet is kapok.