Az történt, hogy felálltam magam a járókában! Anyu éppen a kanapén ülve varrt, és amikor épp nem nézett ide, fogtam magam, nekitámaszkodtam a járóka hálójának, feltérdeltem - így már elértem a keresztben megkötött kötelet (lásd: a január 15-i blogban lévő kép) - és simán felálltam! Amikor legközelebb anyukám rámnézett, már büszkén ácsorogtam - kicsit imbolyogva - a kötélben kapaszkodva. Anyu nagyon boldog volt. Odaszaladt hozzám és megint egy csomó puszit nyomott a homlokomra. És még azt is mondta párszor, hogy nagyon ügyes vagyok! Szeretek állni, hosszú percekig elálldogálok a járókában is. Ma is - álltam még ott egy darabig, majd szépen lassan körbesétáltam (!) a járókában, és elértem a másik végén lévő kötélhez. Magam sem tudtam, hogy képes vagyok rá, de sikerült! Anyuka is nagyon büszke volt rám!
Újabb mérföldkő
2008.01.21. 16:00 | samedli | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://samusara.blog.hu/api/trackback/id/tr43306691
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
