Ma van hatodik napja, hogy itthon vagyok, be vagyok zárva a lakásunkba.
A múlt héten, szerdán délután, amikor anyu jött értem az oviba, az ügyeletes óvónéni azzal fogadta, hogy "a kislány bárányhimlős!"
- Nahát, akkor mégis elkapta Csabitól! - mondta anyu. Nem ilyedt meg, mert már számítani lehetett arra, hogy én is elkapom, hiszen Csabi barátom pont két héttel ez előtt a szerda előtt lett pöttyös. És az előtte lévő napokban bizony játszottunk együtt egy párszor: az oviban is és a parkban való biciklizéskor is.
Még aznap - múlt hét szerdán - este anyuval elmentünk egy doktor nénihez. Nem a saját orvosomhoz, hanem egy eddig ismeretlenhez - mivel ebben az órában az enyém már nem dolgozott. Egy különálló kicsiny szobában kellett várni a doktor nénire, nem ülhettünk kint a váróteremben sem. Amikor aztán megérkezett, kedvesen megkérdezte, hogy hívnak és hogy oviba járok-e. Nagyon aranyos volt, tényleg nem fájt semmi, amit csinált velem, hiszen csak megnézegette a kiütéseimet - amelyekből - mire az orvoshoz értünk, már jóval több volt, mint amikor anyu meglátott először az oviban. Utána már csak sietve elmondta anyunak, mi mindent kell csinálni, és mire kell fiobájába gyelni: hogy addig lesz fertőző, amíg jönnek ki új kiütések és hogy csupán gyors tusolás engedélyezett esténként, valamint hogy ha viszket, Fenistil-t kenjünk rá. És persze azt is elmondta, hogy 7-10 nap, amire elmúlik, és hogy egy hét múlva pénteken lehet menni újra a doktor nénihez igazolásért, hogy megint mehessek oviba. Mikor mindent elmondott, megszólaltam:
- Akkor kaphatok matricát? -
- Persze, hogy kaphatsz, nagyon ügyes voltál - mondta a doktor néni, és anyut elhívta a szobájába matricáért, mivel én - fertőző betegként - oda nem mehettem.
Hazafelé az utcán utána büszkén vittem a kezemben a három (!) matricát, mert ennyit kaptam azét, mert ügyes voltam!
Szóval - azóta itthon vagyok és sokat alszom reggelente. És gyógyulgatok.
És nagyon boldog vagyok, mert ma már másodszor is eljött hozzám játszani Csabi barátom, akit nagyon szeretek! Ő - ugyebár már kigyógyult a bárányhimlőből, így szabadon játszhatunk együtt. És szabadon puszilhatjuk is egymást! Persze az anyukájával, Edittel jön mindig. Ilyenkor általában felfordítjuk az én szobám teljesen, a nappalit pedig csak félig - mivel ott vannak anyuék és nem hagyják.
És most képzelje el mindenki: holnap lesz az oviban az évzáró, amire hetek óta készültünk a gyerekekkel és az óvónénivel, és én nem lehetek ott!!! Pedig úgy akartam! Mert tudom mind a dalokat, versikéket és mert nagyon szeretek szerepelni!
Csupán a jövő hét hétfőtől mehetek oviba - lehet, hogy akkor elénekelem az összeset sorban az óvónéninek!
