Sári Blogja

10 hónapos és 2 napos vagyok a mai napon! Anyuka ma serpenyőben fokhagymát pirított olajon és azon pirította utána a főtt spenótot is. Azután még hozzákevert főtt krumplit a turmixgépben, és már kész is volt a finom spenótfőzelékem, amit még finomabbá tett a délelőttről maradt, nagyon kevés anyatej. Beleültetett az etetőszékbe és megkóstoltatta velem a spenótot. Fintorgás volt a reakcióm, és anyu azt hitte, keresnie kell valami mást nekem ebédre, amikor megleptem őt - kitátottam a számat a második falatért! Komolyan - tetszett az íze, finom volt! És éhes is voltam, úgyhogy ettem és ettem. Közben pedig dúdoltam mindegyik falathoz. Egyiket kértem a mésik után! Anyu pedig egyfolytában azt mondogatta, hogy mennyire örül! És azt is mondta, hogy nagy dolog ez, mert eddig nem ettem meg az ilyen zöld színű, és főleg a nem édes dolgokat.

Ma már egészen fél percig is álltam magamtól! A végén nem kapaszkodtam meg semmiben, hanem leereszkedtem szépen a szőnyegre és leültem. Szintén ma - egy másik alkalommal - egy ilyen segítség nélküli ácsorgásom végén, anyukához közelebb akartam kerülni és odaléptem - csak egy lépést. Nem is tudtam róla, hogy előtte sem fogott senki - és a lépés során sem fog senki! Magamtól léptem egyet anyukám felé! Utána már ő meg is fogott, mert közel voltam, de nagyon nagyon megörült és ujjongva hívta le az emeletről az aput és mesélte el, mi történt. Apukám rögtön lejött és felkapott. Megpuszilt és feldobott a levegőbe, közben pedig azt ismételgette, hogy milyen ügyes vagyok! Nem is tudtam, hogy ilyen örömet okozok édes szüleimnek ma!