Anyu stratégiát váltott - tegnaptól olyat készít nekem ebédre, amiről már biztosan tudja, hogy megeszem. Nincs több próbálkozás új ízekkel - legalábbis egyelőre, amíg a fogacskáim kibújnak. Mert miattuk vagyok étvágytalan és nyűgös is - sokszor. A tegnapi ebédem pl. sült krumpli volt, amelynek valóban nem tudok ellenállni, a mai pedig bolognai spagetti, ami szintén bármikor jöhet! Szokott még anyu tök-puffancsokat is sütni, amelyekbe bele tud rejteni bármilyen más zöldséget vagy húst is. Ezeket is szeretem, élvezettel majszolom egymagam a - méreteimhez képest - tenyérnyi nagyságú fasírtkákat, de kis falatonként is szeretem le-letépegetni a puffancs-darabokat és úgy eszegetni. Van, hogy egy óra hosszat is el eszegetek így...a vége felé már játszom is közben... Anyu már hagyja, hadd játsszam, mert legalább eszem már végre valamit! |
Most, hogy végre eszem a déli alvásom után is, nem csak este 5-6 körül először, anyukám fellélegezhet, mert így már fél 6 körül uzsonnázom és még vacsorát is eszem! |
Találtunk egy jó pékséget itt nálunk (a kínálat alapján valószínű albán a mester), ahol fincsi stanglit lehet venni. Az is tetszik benne, hogy eléggé hosszú, de az íze miatt is szeretem! Anyu ezt ad minden este vacsorára - és csak ő tudja, mit csempész bele. Meg sem néztem még, lehet, hogy a belsejét megkente májkrémmel? Nem számít! Olyan finom, hogy ezt is elnézem neki ezentúl! |
Eszem
2008.10.03. 01:30 | samedli | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://samusara.blog.hu/api/trackback/id/tr73695321
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.