| Tegnap reggel fél 8-kor ébredtem és rögtön szóltam anyunak - a szokásos
módon - nyarvogtam egy párat. Anyu hamarosan megjelent a csigalépcsőn és
mosolyogva jött felém. Nagyon éhes voltam, tejecskét akartam inni,
de gyorsan! Ez volt az egyedüli problémám. Anyu kivett az ágyamból és áttett
a nappali kanapéjára, ahol megdöbbenve kiáltott fel : "Te jó ég! Milyen
a szemed!" Nem tudtam, mi gond lehet a szememmel, nem éreztem semmit,
de anyu már szaladt is szólni apunak, hogy jöjjön ő is, nézze meg, mennyire
dagadt az egész bal szemem. Apu - bár még aludt volna - gyorsan felpattant
az ágyból, és már lent is volt nálunk. Ő is szörnyülködött a bal szemem
láttán - illetve azon, hogy abszolút nem látszik - és anyuval eldöntötték,
hogy a tej elfogyasztása után már indulunk is a doktor nénihez. Így is történt. |
| Szerencsére nincs messze tőlünk a doktor néni rendelője, kb. 10 perc alatt már ott is voltunk. |
| Villamossal kellett csak egy megállót utazni. Anyu az elejétől a végéig a karján vitt, le sem tett közben, csak hogy minél hamarabb ott legyünk. A doktor néni utánunk ért oda, még mi vártunk rá egy kicsit. Amikor azután meglátta az arcom, ő is és a nővérkék is csak annyit tudtak mondani, hogy "Oooaaaaa! Szegény kicsi!" Azután anyu bevitt a rendelőbe, ahová egyáltalán nem állt szándékomban bemenni! Sikítottam, ahogy csak bírtam! De mégis odaültetett a doktor néni elé, ahol már nem csupán síkítottam, hanem rugkapáltam is - legutóbb ugyanitt szurit kaptam, véletlenül sem akartam megint! |
| A doktor néni megnézte a szemem és az addigra cipóra dagadt bal kézfejem is. Ketten anyuval alig bírtak velem, annyira fetrengtem a vizsgálóasztalon...A kezemen lévő dagadáson felfedezett egy csípésnyomot és azt mondta, azt megcsípte valami. A szememre viszont azt mondta, hogy egyértelműen kötőhártyagyulladás. Ezenkívül megpróbált megvizsgálni - a mellkasomat és a hátamat sztetoszkóppal meghallgatta és a torkomba is belekukkantott egy spatula segítségével. Meg egy nővérke és az anyu segítségével is, mert tiltakkozásomban annyira kapálóztam, hogy ketten kellett lefogni - anyu a két kezemet fogta az oldalamhoz, a nővér pedig a fejem tartotta...Nagyon-nagyon rossz volt, mást nem akartam, csak kimenni ebből a szobából! Amikor már rajtam volt a kabátkám is, egyre csak húztam az ajtó felé az anyu kezét és nem értettem, miért nem jön velem. Sajnos még meg kellett várnia, hogy a doktor néni kiírja a recepteket. |
| A hazaút hasonlóan gyors volt, anyu hazafelé is végig a karján vitt. Tulajdonképpen - egy óra alatt megjártuk az egészet. Ügyesek voltunk! |
| Otthon következett a második hisztim, amikor is az anyu megpróbálta megitatni velem a doktor néni által kiírt gyógyszereket. Kaptam kálciumot - ampullában - ezt csak meg kell inni. Anyu kiskanállal próbálta nekem adni, de annyira kapálóztam, hogy a zömét kiütöttem a kanálból, a maradékot pedig kiprüszköltem, amikor anyu megkisérelte mégis a számba önteni... Fenistil cseppeket is kaptam, amit szintén kiskanállal vettem be - egy olyan pillanatomban, amikor már elfáradtam ellenállni. A harmadik gyógyszer egy szemcsepp volt, aminek beadása újabb hisztit váltott ki belőlem... |
A déli alvásom után anyu már - tanulva az esetből - okosabban oldotta meg az orvosságok beadását: nem is tudtam róla, hogy azokat iszom. Ugyanis a megszokott vitamin-szirupomba illetve az Ehido szirupba csepegtette bele őket, én pedig simán, gyanútlanul megittam, mivel mindkettőt nagyon szeretem... |
| Mivel a délelőtti kálcium- és fenistil cseppek mennyisége nem volt elegendő, csak most, e délutáni adagok lenyelése után látszott meg a folyadékok hatása. Nem is kellett sokat várni, anyu már örvendezve mesélte is apunak, hogy már 30 százalékosan ki tudom nyitni a szemem! Ez nagyon gyors javulás volt! Nekem ugyan nem volt zavaró, mivel nem fájt semmi, és - másfél éves, csepp lányka mivoltomból adódóan - annyira nem is vettem észre, hogy a bal szememre kevésbé látok. Vidáman játszottam, ugyanúgy mint máskor. Csak anyu és apu nézegettek időről időre aggódva. |
Amikor késő délután megittam még két kanál szirupot - kálciummal, illetve fenistil-cseppekkel felturbózva, már várható volt, hogy megint javul a szemem. Így is lett - a lenti képsorozat középső képén látszik is - és estére már 50 százalékosan kinyílt a szemem. És ekkor jelent meg csak - láss csodát - a bal szemem sarkától nem messze egy csípés-nyom! Anyu és apu nagyot néztek. Hol volt ez eddig?! Furcsa, de csak akkortól kezdve látszott... Mindenesetre megmagyarázta a duzzanatot a szememen, és azt a különös egybeesést is, hogy egyszerre dagadt be a BAL szemem és a BAL kézfejem is - hiszen mindkettőt ugyanaz a valami csípte meg! És én annak a valaminek a csípésére - ezek szerint - eléggé allergiás vagyok! Csak az marad rejtély, hogy milyen állatka okozta ezt a galibát... |
 |
| Érdekes, szombatról vasárnapra virradó éjjel nem történt változás, reggelre nem lappadt jobban a dagadás. De - miután a reggeli orvosság-adagok lementek, nem kellett hosszan várni, és már ismét csökkent a duzzanat! Mindenki nagyon örült! |
| Délutánra pedig már majdnem teljesen ki tudtam nyitni a szemem! A fenti képen látható is, hogy visszanyertem eredeti külsőm - szerencsére! |
A kezecskémen is hasonló sebességgel lappadt a duzzanat, vasárnap délutánra már egész rendesen nézett ki ismét. |
 |
| Estére pedig meggyógyultam! |
| Ez lett a doktor néni szerinti kötőhártya-gyulladásból! |
| Csípés okozta duzzanat volt "csupán"! |
| Szerencsésen, két nap alatt túl vagyok rajta! |
A csípős állatka - ami lehetett akár pók, szúnyog, légy vagy ki-tudja-mi is - ...nem lett meg. |
Allergia vagy kötőhártya-gyulladás? - Esetem egy ismeretlen csípős állatkával
2008.10.19. 21:00 | samedli | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://samusara.blog.hu/api/trackback/id/tr3722083
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
