Sári Blogja

Törteli mama Budapesten

2008.11.30. 13:08 | andromeda | Szólj hozzá!

Tegnapelőtt, pénteken a déli alvásból ébredve - ahogy mostanában szoktam -belekapaszkodtam a kiságyam korlátjába, felálltam és kit pillantottam meg a nappali kanapéján? Törteli mama ült ott!! Eljött hozzánk! Nagyon megörültünk egymásnak, mama rögtön oda is jött hozzám és a karjába vett. Elmesélte nekünk, hogy milyen kalandos útja volt idáig, én pedig alig vártam, hogy minden játékomat megmutathassam neki! Szedtem is elő - sorban - a különböző kedves játékot és vittem oda hozzá. Persze legelsőnek a betűszőnyeg MAMA-betűjét mutattam meg neki, közben mondtam is, hogy ezt úgy ejtjük, hogy "MAMA". Ezen kívül megmutattam, hogyan tudok körbe-körbe szaladgálni a betűszőnyegemen és hogy hogyan mászom fel a fotelba és ott hogyan helyezem kényelembe magam a puha vízilovacska és a nagy maci társaságában. (Ez a legújabb tudományom különben. Úgy gondolom, az a fotel lesz mostantól az én helyem.)

Mama itt volt velünk este is és utána másnap reggel is, amikor felébredtem. Szombaton is sokat játszottunk mamával és anyuval egész nap. Jó lett volna egy kicsit sétálni is kint, de - sajnos - egész nap esett az eső. Anyu és mama almaszószt főztek ebédre, rántott csirke-szeletekkel. Nem értem, anyu mindig be akar tenni a számba ezekből a főzelékekből, szószokból egy-egy falatot, pedig én nem akarok ilyeneket enni! Szinte rögtön sirással jelzek, de azért minden alkalommal próbálkozik! Nem tanul az egyes esetekből...! A rántott husit viszont szeretem, ettem is most is - amennyi nekem kellett. Bár anyuék szerint elég keveset, nekem viszont elég volt.

Ma - vasárnap - reggel szintén a mama mosolygott rám a nappaliból, amikor felálltam az ágyikómban. Anyu is sietett hozzám lefelé a recsegős lépcsőn - akkor ébred legtöbbször, amikor ébredésem után jelzek neki. - Eddig ez a jelzés nyafogásos-sírásos egyveleg volt, tegnap óta viszont átváltottam az értelmesebb "ANYU" hívószóra. Anyu nagy örömére. Apu külföldön van pár napig, ő még nem is tud erről a nagy változásról! Ma este érkezik haza, már nagyon várom!

Szóval, mama itt volt még ma reggel, de a nagy játék közben észre sem vettem, hogy repül az idő, és délelőtt 9 előtt pár perccel egyszer csak pakolászni kezdett, felvette a csizmáját és a kabátját, kezébe vette az utazótáskáját, és elköszönt tőlünk. Megpusziltam és megöleltem, és integettünk neki anyuval, ahogy a folyosón távolodott. Utána még az erkélyre is kiszaladtunk és onnan is integettem a mamának!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.