Sári Blogja

Ismét szuri!

2009.01.14. 19:45 | samedli | Szólj hozzá!

Jaj, megint voltunk a doktor néninél!

Amikor beléptünk az egészségház épületébe, még nem gondoltam semmi rosszra, de a következő pillanatban megláttam egy fehér köpenyes nénit és rögtön megtorpantam. Sírva fordultam volna ki az ajtón! Anyu viszont csak tessékelt befelé, azzal nyugatott, hogy csak megkérdezünk valamit a doktor nénitől... A karjában kellett, hogy felvigyen a váróterembe, ahol már több kisbaba várakozott az anyukájával együtt. Anyu mondta is, látom-e, hogy a többi baba sem sír és hogy ne sírjak, mert megijednek. Tényleg, nálam sokkal kisebbek is voltak, egészen pici babák is. Ahogy leültünk, odaült mellénk egy nagy fiú - 5-6 éves lehetett - és vígasztalt, hogy ne sírjak. Odaadta nekem a Rubik-kockáját, hogy nézzem meg, milyen színek vannak rajta. Én pedig elfogadtam és boldogan mutattam anyunak, hogy nézd, "KO!"(kocka), és már el is felejtettem, hogy az előbb még sírtam... Teljesen belemélyedtem a kocka színeinek nézegetésébe és felismerésébe. Mondtam sorban a fiúnak, melyik lapocska milyen színű, ő pedig mosolyogva helyeselt és mondta utánam: "PI" - "igen, piros" - mondta; "ZÖ" - "zöld" - felelte, és ujjammal mutogattam és soroltam tovább: "KÉ"(kék), "SÁ"(sárga), "FE"(fehér), "NA"(narancs)... Sajnos, egyszer csak szólt a fiú anyukája, hogy mennek haza. Vissza kellett adnom neki a kockát, mert az övé. Még integettünk is egymásnak, miközben mentek ki az ajtón.

A rossz kedvem már nem volt sehol, szaladgáltam oda-vissza a váróteremben, pörögtem, forogtam, és összemosolyogtam a többi gyerek anyukáival. : )

Azután anyuval bementünk egy ajtón - és megláttam a doktor nénit! No, akkor kezdtem rá igazán a sírásra! Nem is hagytam abba, pedig mindenki vígasztalt, a védőnéni, a doktor néni és az anyu is. Sírtam akkor is, amikor a doktor néni meghallgatta a tüdőmet - pedig anyu kért, hogy csendesebben sírjak, mert nem hall semmit a néni... És sírtam akkor is, amikor megnézte, milyen sok fogam van már! Azután pedig anyu megfogta midkét kezem és a bal combomba kaptam egy szurit! Tényleg egy pillanatig tartott, és lehet, hogy nem is fájt annyira, de már csak azért sem hagytam abba a sírást! Kint, a váróteremben is szipogtam végig, amíg anyu fel nem öltöztetett. Akkor hagytam csak abba, amikor már kint voltunk az utcán. Viszont még egy darabig panaszosan magyaráztam anyunak, hogy "NÉ! NÉ!"(azaz, hogy a néni megvizsgált és megszúrt...!) Egy nagyot sétáltunk hazáig, szinte végig csúszkáltunk a jegesre fagyott járdákon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.