Végre szép, napos idő volt ma! És meleg!
Délelőtt Csabival a közeli játszótéren találkoztunk. Persze az anyu és Edit is jöttek velünk. Egy nagy játszótérre mentünk, ahol rajtunk kívül csak egy másik kisfiú volt az anyukájával. A hatalmas, kerek homokozó rögtön megtetszett és simán el is vettem Csabi homokozóvödrét és lapátjait, ő pedig hagyta. Nem problémázott, inkább elment csúszdázni. A csúszda közel volt, a homokozóban állt teljes egészében. És amíg én belemélyedtem a homokozóvödör megtöltési technikájának tökéletesítésébe, Csabi egymaga felmászott és lecsúszott rajta. Persze Edit, az anyukája mindig ott volt mögötte és vigyázott rá, de tulajdonképpen egyedül mászott fel a csúszda létráján és egyedül is csúszott le. Én pedig tapsoltam neki és mondtam, hogy "NA Ü VA!" (Nagyon ügyes vagy!) Anyu megkérdezte, hogy én akarok-e csúszdázni? Tényleg addig eszembe se jutott ez! Hát persze, hogy én is akartam, ki akartam próbálni! Széttárt karokkal szaladtam anyuhoz és közben azt kiabáltam, hogy "AKA CSÚ!" (akarok csúszdázni!) Anyu megmutatta, hogy a létrán hogyan kell felmásznom, segített, ott volt végig mögöttem. Félig az ő segítségével, félig a magam erejéből, felmásztam és ott álltam a csúszda tetején. Anyu fogott. Mondta, hogy üljek le. Leültem, és magamtól tudtam, hogy meg kell löknöm magam. Odalent Edit várt, hogy elkapjon, így nem féltem. Meglöktem magam - és hipp-hopp, már le is csúsztam. Ahogy talpra álltam, már fordultam is vissza és szaladtam anyuhoz, hogy "MÉ AKA!" (még akarok!) Másodszor - és utána sokadszor is - már szinte egyedül másztam fel a létrán és egyedül csúsztam is le a csúszdán! Anyu szerint pont most vagyok akkora, hogy ne féljek és hogy egyedül tudjak csúszdázni. Jó, nem?
Nagyon-nagyon élveztem a mai délelőttöt! Nem csak életem első csúszdázása miatt, hanem mert igazán szép, napos, meleg idő volt. Sokáig szélcsendben, kabát és sapka nélkül, önfeledten tudtunk játszani!
Később még hintáztam egy elefánton, és még virágot is szedtem a fűben - szép, sárgafejű pitypangokat. Sok volt, még akkor is a kezemben szorongattam a csokrom, amikor anyuval már hazafelé ballagtunk a sétányon.
