Azóta minden nap megiszom a gyümölcslevet és az uzsonnára kapott teát.
Sőt, magam iszom: szépen, rendesen ülök a kisasztalnál, mint a többi gyerek, fogom a kezemben a poharat és iszom. És - szinte minden nap kérek még egy pohárral. Mert "NA FI EZ A TEA!" Szinte már szeretem!
Tegnap is szépen ott ültem az asztalnál az ebédkor, habár nem kértem semmit. De már nem utasítottam el teljesen a főzeléket, mint máskor. Most nem toltam el a tányért, hanem megfogtam a kanalat és kevergettem a főzeléket benne. Ide raktam - oda raktam. Anyu és Ági néni is azt gondolják, ez megint egy lépés volt előre, és örülnek, hogy nemsokára biztosan enni is fogok...
A mai ebédhez sütemény is volt - valamilyen diós, magos sütemény - és megettem belőle KÉT ÉS FELET! Éhes voltam és nagyon jól esett! Nagyon örült az Ági néni - és anyu is, amikor ezt megtudta. Egyelőre az ebédből mást nem kértem, csak a sütit a végén...
