Van egy kis kötőhártya-gyulladásom, de ne ijedjen meg senki, nem vészes!
Nem fáj semmi, csak kissé piros és szűkebbre nyitott a jobb szemem - de a tegnapinál már sokkal jobb!
Annyi van, hogy váladékozik a jobb szemem - "ZÖ CSIPA JÖ KI" belőle, de azt anyu szépen mosogatja és kész.
Tegnap délelőtt jött elő a bölcsiben a betegségem, és az épp ellenőrzést végző doktor néninek meg is mutatta a szemem a gondozónéni. A doktor néni pedig megállapította, hogy kötőhártya-gyulladás - bele is írta a bölcsis mindenes füzetembe és írt egy receptet egy szemcseppre.
Amikor az anyu jött értem du. három után, már ezzel a "jó hírrel" vártuk...
A fertőző volta miatt - a betegséget itthon kell átvészelnem, nem mehetek bölcsibe, de hétfőre már biztosan elmúlik - ezt mondta az "Á NÉNI" (Ági néni) anyunak.
Úgyhogy most itthon vagyunk és gyógyulgatok. Anyu csepegteti a szemcseppel a szemem - amit én borzasztóan útálok: állandóan sírok is és kapálódzom a kezemmel a cseppentéskor - törölném le rögtön - és annyira összeszorítom a szemem, hogy kérdéses, megy-e bele valamennyi a cseppből...
