Sári Blogja

Mivel annyira érdekelnek a betűk - észre szoktam venni különböző helyeken és mutatom anyunak nagy hévvel, újjal mutogatva rájuk - anyu sokszor, játékból el is olvassa nekem, amit mutatok. Pár napja játékkockáimon mutattam így rá a betűkre, anyu pedig felolvasta. Azután egy jó ideig azt játszottuk, hogy én mutogattam a kockák betűire, anyu pedig mondta hangosan az adott hangot: a-a-a-a-a-a-a, b-b-b-b-b-b-b, c-c-c-c-c-c-c. Nagyon élveztem! Felváltva és össze-vissza is mutogattam a betűkre, anyu pedig mindig résen volt és mindig "eltalálta" a kellő hangot. Sokat nevettünk közben!

Tegnap a tejes doboz nagy betűs "TEJ" feliratát olvasta el az anyu. Megmutatta és megnevezte nekem mindhárom betűt, külön-külön, majd egybeolvasta. Ma, miközben anyu a reggeli tejecskémet készítette el, a dobozon ismét észrevettem a három betűt, és külön-külön rájuk mutatva "elolvastam" - "b-b-b" mondtam hangosan. Anyu teljesen meglepődött, nem gondolta volna, hogy a tegnapi játék után ez ennyire megmarad bennem!

Már 1 éves, 1 hónapos, 1 hetes és 4 napos vagyok! Anyuval napok óta gyakoroljuk a megfelelő helyükre rakni a fából készült állatkákat - az alakjuk szerinti bemélyedésekkel ellátott fatáblán. Az elején anyu mindig "súgott". Tegnap már volt olyan állatka - a kis sárga kacsa, amelyiket egyből a helyére tettem.

Ma újból nekiültünk. Ilyenkor anyu mellettem ül a szőnyegen és a terpeszben széttett lábaim között fekszik a tábla. Anyu adogatja egyesével az állatkákat és kérdezi, hol van a helye? Én pedig oda teszem, ahová gondolom. Ma úgy éreztem, sokkal értelmesebbek a kérdések, de az állatkák is sokkal ismerősebbek voltak! Tisztán láttam, hogy a lovacskát a lovacska képpel ellátott és lovacska alakú bemélyedésbe kell beletennem. Olyan egyszerű lett minden! A kilenc állat közül csak kettőt nem azonosítottam rendesen, de anyu segített. Holnap biztosan még ügyesebb leszek!

Könyveket kaptam már régebben is, képeket tartalmaz mind - állatokról, növényekről, különféle tárgyakról. Mindig is szerettem őket forgatni, nézegetni. Volt, hogy egészen hosszú ideig elmélyedtem egyikben-másikban a szőnyegen ülve. Az első szülinapomra azonban kaptam olyan könyveket is, amelyek már történetet mesélnek el! Attól kezdve egyre inkább belehabarodtam a műfajba! Anyu - esti meséi alkalmával - mindig valamelyikből mesél, én pedig nagy boldogsággal figyelek minden szót, minden képet. Be is kapcsolódom egy-egy képre mutatással, akkor anyu azt is beleszövi a történetbe.

Olyankor - este - mindig eltesszük a helyére a könyvespolcra az adott könyvet és utána nyugodtan alszom el, tudva, hogy az előbb hallott mese szereplői is nyugovóra tértek. Reggel - mostanában - az első teendőim között van - a lámpa, az óra és a lámpáról lelógó madárkák megmutatása után -, hogy a könyvekért ácsingózzak a könyvespolcnál. (Ezzel már a könyvek is bekerültek a biztonságot nyújtó tárgyak sorába. Reggel mindig sorba veszem a lámpától a könyvekig őket és megnyugszom, hogy minden a helyén van.) Karjaimat felfelé nyújva, teljes testemmel kinyúlok a könyveim irányába. Nem érem még el őket, de anyu - a nógatásomra - ott terem, és megkapom, az egyiket. Magam is ellapozgatom, de annak örülök a legjobban, ha anyu újra meséli a történetet. Amikor azután ráuntam, fogom, és felteszem a könyvespolc legalsó - általam egyedül elérhető - polcára. Anyu mindig megdicsér ilyenkor. A nap folyamán többször kérem el így a meséskönyveim - melyek valahogy mindig a helyükön várnak, a könyvespolcon - kicsit mellőzve az eddig hőn szeretett játékaimat.