Sári Blogja

Ma autókáztunk anyuékkal a városban. Délután háromkor indultunk, így még éppen nem álmosodtam el, bár a délutáni alvás idejében jártunk. Az autóban - az út második felében el is aludtam. Gyorsan odaértünk az uticélunkhoz, és amikor kiszálltunk, fel is ébredtem. Fent voltunk Budán, a Sas-hegyen, nyugodt, zöld környezetben.

Wenczel tanárnőt és a férjét, Frédi bácsit látogattuk meg. Nagyon örültek nekem, odaérkezésünk után jó ideig csak velem foglalkoztak. Személyesen Frédi bácsival még nem találkoztunk, de pár perc alatt megbarátkoztunk. Kaptam tőlük egy aranyos virág-babát. Nagyon örültem az ajándéknak! Percekig forgattam, nézegettem, nem tudtam vele betelni, boldogságtól sugárzó arccal fel-fel mutattam a többieknek, hogy "nézzétek, mi van nekem"! Megtapogattam minden részletét, jó ideig eljátszogattam vele. Azután, amikor anyuék a vendéglátóinkkal leültek egy asztalhoz, felfedezőútra indultam a szobában. Volt ott sok minden új, többek között egy komód, nagy fiókokkal, amelyek foggantyúit végig kellett fogdosnom...Jól éreztem magam, de a végére már újra elálmosodtam. Elköszöntünk.

Ezen a délután egy másik helyre is elmentünk még, Sztivit, Vandát és a pici Mirjamot látogattuk meg, aki nemrég, január 30-án született. Az édes kisbaba éppen aludt, amikor megérkeztünk, ahogyan én is, mivel megint épp elaludtam az autóban...Rövid időn belül felébredtem és felfedező útra indultam Sztiviék lakásában is. Később, amikor Mirjam is felébredt, kommunikáltunk (váltottunk pár baba-pillantást) ő és én. Meg is akartam fogni az arcát, de anyuék nem engedték...

Mondanom sem kell, ezen az estén hamar elaludtam - hiszen nem sokat aludtam a délután folyamán -, nem kellett sokáig álomba ringatni az anyunak!