A szülinapom most péntekre esett - és bölcsibe mentem ma is, ahogy minden hétköznap. Azonban ma előtte anyuval "beugrottunk" a bölcsi épületével szemben lévő egészségházba - az új védőnénihez, akit Erzsike néninek hívnak.
Tegnap hívta fel az anyut a néni, hogy szeretne velünk találkozni - hogy megismerkedjünk, és hogy kitölthessen rólam egy státusz-lapot, amit ilyenkor - a három éves kor betöltésekor szokás. És épp úgy esett, hogy anyu és én pontosan a születésnapomon tudtunk vele találkozni.
Amikor bementünk hozzá - ugyanabba a szobába, amelyikbe a doktor néni is lenni szokott -, kissé szorongtam, de Erzsike néni megnyugtatott, hogy nézzem meg, még fehér köpeny sincs rajta, nem kell, hogy féljek tőle, és hogy csak beszélgetni meg játszani fogunk.
És tényleg játszottunk: sok mindent kérdezett anyutól is és tőlem is, meg kellett például mutatnom, hogy hogyan állok fél lábon, meg kellett neveznem a 3 méterre lévő táblán a kicsi és egyre csak kisebbedő ábrácskákat - és mindet láttam rendesen, fel is ismertem őket és meg is mondtam Erzsike néninek. Volt olyan játék is, hogy rajzolnom kellett valamit, amit csak akarok - hát rajzoltam egy szalaggal átkötött húsvéti tojást, azután pedig nagyon-nagyon befestettem. Erzsike néninek az számított, hogy a kérdésére - hogy mit rajzoltam - megmondtam szépen, hogy "EGY TOJÁST". Ezen kívül volt fülhallgatós játék is - a védőnéni csavargatott egy nagy gombot és nekem meg kellett mutatnom, melyik fülemben hallok valamit. Ezt egész hosszan játszottuk.
Meg is mért engem a néni - bár itt ellenálltam - nem engedtem anyunak, hogy levetkőztessen - így végül ruhástól mérte meg a tömegem és a magasságom is cipőben...
Utána itthon anyu lemérte a tömegem ruha nélkül is.
A három éves kori értékeim tehát: a tömegem: 12.3 kg
a magasságom 93 cm.
Kaptam egy játékot is - én választhattam egy nagy táskából, ami elsősoban babákkal volt tele. Sokáig keresgéltem benne, míg találtam egy kevéske játékkockát - egymásba építve. "EZT VÁLASZTOM" - mondtam végül Erzsike néninek.
A kb. egy órás beszélgetés végén anyu és a védőnéni aláírták a védőnéni által kitöltött státusz-lapot, és Erzsike néni azt mondta, hogy magasan többet tudok, előrébb tartok, mint a korosztályom többi tagja, nagyon szépen beszélek és biztosan sok mondókát és dalocskát is tudok már. Anyu helyeselt és abban maradtunk a búcsúzáskor, hogy most már nem fogok félni a védőnénitől. Kaptam még két matricát is, melyek közül az egyiken egy ragasztható tetoválás volt, mely egy kicsi zsiráfot ábrázolt.
Mivel a bölcsi szemben helyezkedik el az egészségházzal, pillanatok alatt át is értünk a bölcsibe, és szóltunk, hogy pont ma vagyok három éves - ezt már az ujjaimmal is meg tudtam mutatni.
A bölcsiben - ebéd után Ági néni kiosztotta azokat a sütiket és kekszeket (egy zacskó mézes puszedli és egy csomag töltött pilóta keksz) valamint a körtelevet, amit anyuval vittünk be reggel, hogy vendégül láthassam a bölcsis társaimat a születésnapom alkalmából. - Otthon előtte anyuval megbeszéltük, hogy én majd mondom a többieknek, hogy "fogadjátok szeretettel, mert ma van a szülinapom", de amikor megláttam a kekszeket, mindent elfeledtem és csak az volt a fontos, hogy a tányéromon levőket (egy-egy a kétféle sütiből) mind megegyem.
És képzeljétek, Ági nénitől kaptam egy fehér-rózsaszín plüssnyuszit ajándékba! Nagyon örültem neki - rögtön vele is aludtam, és azután is, miközben anyuval hazafelé sétáltunk az utcán, végig a kezemben tartottam.
