Sári Blogja

A múlt hétfőről keddre virradóra új dolgot kellett megtapasztalnom: az orrocskám nem szelelt rendesen, szörcsögő hangokat hallattam, ha levegőt akartam venni! Méltatlankodtam is anyukámnak, panaszkodtam neki, amikor emiatt felébredtem. Szegény anyu is gondban volt, mert féltett, mi lesz, ha nem kapok levegőt és ő nem lesz mellettem, mert alszik! Sokszor felébredtem az akadályoztatott levegővétel miatt – megnyugtató volt, hogy olyankor mindig ott volt az én anyukám! Szerencsére nem volt lázam és nem produkáltam semmilyen más megfázásos tünetet sem.

Kedden azután elmeséltük a doktor néninek is az éjszaka történteket, és kaptunk tőle egy receptet orrcseppre. A cseppet és az „Orrszívó Porszívót” egymás után használva hatékonyan el lehet távolítani a váladékot az orromból. Nahát az a porszívós orrszívó! Nagyon de nagyon útálom! Nem is akarom hagyni, hogy anyu használja, erőteljesen nyomom a fejecském hátra, bárhová, csak el ettől a visító szippantótól! Amikor anyu bekapcsolja a porszívót, már tudom, mi fog következni! Már akkor menekülök, illetve menekülnék – sajnos még nem tudok elszaladni! Pedig anyu annyi mindent megtesz, hogy ne féljek tőle! A használata előtt eljátszogatunk vele csak úgy – és akkor nincs is vele semmi bajom –, utána bekapcsolt állapotban is hozzáérinti a kezemhez, az arcomhoz – még akkor sincs vele semmi bajom. Viszont ha az orromhoz közelít, ordítok és menekülök! Annyira a hatása alá kerültem, hogy most már azt sem engedem meg anyunak, hogy az orromat – szükség esetén – megtörölje! Le kell ahhoz fognia a fejem! Szerencsére ebben az orrdugulásos mizériában ki is merült az egész megfázásom. Nem lettem beteg igazából. Bizonyára az anyatej az, ami segített. Anyu nagyon igyekezett, hogy amikor csak lehet, anyatejet ihassak, és amíg ittam, mindig megemlítette, hogy ez most gyógyít és véd engem mindentől, és hogy mennyire örül, hogy adhat ilyet nekem.

Ma már szinte alig volt hallható szörcsögés az orromból, valószínű, vége életem első megfázásának! Hurrá!

Történelmi pillanat volt ma a nappalinkban - két Sára találkozott egymással! Az elejétől kezdve szimpatikus volt nekem a másik Sára, mosollyal fogadtam és - anyu nagy örömére - gügyögéssel köszöntöttem őt. Azután a karjába vett és tovább beszélgettünk. Sára anyu barátnője, aki Helsinkiben él és dolgozik. Számítástechnikus. Itthon volt pár napra, de ma este már repült is vissza Finnországba.

A mai napon eljött hozzánk babalátogatóba Moncsi és Attila, akik újdonsült házaspárok - olyannyira, hogy már én is ott voltam az esküvőjükön. Eljöttek, hogy köszöntsenek engem és koccintsanak az egészségemre. Ajándékot is hoztak: egy nagyon szép, tépőzáras, frottír partedlit, és egy finom tapintású, fehér kisplédet. Mindkét ajándéknak nagyon örülök! Társaságkedvelő vagyok, ez látszott ma este is, hiszen jól elszórakoztunk a vendégeinkkel.

Moncsi ringatott és a karjában tartva hosszan játszott velem. Őket sajnos most nem látom egy ideig, ugyanis elköltöznek egy időre Angliába. Jó utat és sok szerencsét Nekik az idegenben!!!

Mintha beprogramoztak volna, pontosan öt hónaposan visszafordultam a hasamról a hátamra! Anyu csak annyit látott, hogy az egyik pillanatban még hason fekve játszom, a másikban pedig már a hátamon fekszem. És ezt utána megcsináltam többször is. Nagyon érdekes, hogy a hátonfekvésből hasra fordulást pont négyhónapos koromban hajtottam végre első ízben, a fordított műveletet pedig rá egy hónapra! Most már körbe-körbe forgok a járókámban, minden játékomat elérem; ha ráunok valamire, nem kell anyunak kiabálnom, csak helyzetet változtatok és jöhet a következő játék! Nagy örömmel tölti el anyut és aput az új tudományom, de engem is, mert mostantól kinyílik a világ! Csak figyeljetek! Indul Sárika, a szuperkíváncsi felfedező!