A mai nap új szava: a "CI-CA", amit még nem teljesen rendes "c"-vel ejtek ugyan, de azért félreérthetetlen. Tegnap a Törteli mamával az ablaknál állva néztük az utcai történéseket és a szemközti kerítésen megláttunk egy cicát, ahogy szépen, lassan végigsétált rajta. Mama mondogatta közben, hogy "ott a cica" én pedig mutogattam felé és örültem. Ma délelőtt, amikor mama hasonlóan felemelt a karjába az ablak közelében, eszembe jutott a tegnapi cica a kerítésen és az ablakon kifelé, a túlsó kerítés felé mutatva azt mondtam, hogy "CI-CA". Igaz, hogy nem volt még igazi "c" hang, amit kiejtettem, de mégis mindenki megértette, mert a mama és az anyu is nagyon örült és elismételték, amire gondoltam, hogy "igen, tegnap ott a kerítésen végigsétált egy cica"! |
Csak egy új szó
2008.09.06. 19:06 | samedli | Szólj hozzá!
Címkék: beszéd kanizsa
"MA-MA", "BARBA"és a többiek
2008.09.05. 21:14 | samedli | Szólj hozzá!
Ma - már sokadszor - olyat játszottunk Törteli mamával (ilyet anyuval is szoktunk játszani), hogy én femutattam egyenként - a magasba emelve - a színes ceruzákat, ő pedig megmondta, melyik színűről van szó. Amikor a barna ceruzához értünk, nem tudom, milyen okból, de megismételtem, amit mama mondott: azt mondtam, hogy "BARBA"! Utána, amikor anyukának bemutattuk, mit tudok, csak felemelte a kis barna ceruzát és megkérdezte, milyen színű, meg tudtam ismételni, emlékeztem rá, hogy "barba"... |
A másik nagy dolog, ma mondtam ki először, hogy "MAMA"! Anyuval ültünk a konyhában az asztalnál és én rajzoltam. A bejárati ajtón bejött Törteli mama és anyu kért engem, mondjam azt, hogy "mama, szia mama!" (sokadszor mondta ezt anyu már nekem az elmúlt időben). És én - hogy miért éppen most, nem tudom, de - megszólaltam, és mondtam, hogy "MA-MA, MA-MA". Anyu és mama is repestek az örömtől, anyu tapsolt is nekem, hogy "nagyon ügyes vagyok"! A nap folyamán - kérésre - többször is megismételtem ezt is. |
Különben, egy csomó dolgot megnevezek ám már úgy, hogy az első - vagy első két - szótagát mondom csupán. Ilyenek: az Anyu, a TÁska, a (doboz)TEtő, a PAPUcs, BAnán, TEssék (ami a "köszönöm" is egyben), PApír, BArack és (a mai) BARBA - és őket is nap mint nap csiszolgatom, míg lassan ezek is bekerülnek majd a jól begyakorolt és szinte tökéletes BABA, PÁ-PÁ, TEJ, HAMM, AAAPU, TATA, VAU-VAU, KAKA, SÉ-TA, és (a mai) MAMA napfényes tárházába ... |
Ezeken kívül van pár kifejezésem, amit csak az anyu ért, |
|
|
|
|
Címkék: tudomány beszéd kanizsa
A Tisza-parton - szeptember elején
2008.09.04. 20:03 | samedli | Szólj hozzá!
Ma kocsiban tologatott anyu a délutáni sétánkon. A Tisza-partra szándékoztunk menni. Kicsit más úton jutottunk el oda, mint eddig - a "Homok" nevű városrészt is beiktattuk, ahol rengeteg a szép ház. Végül mégis a Tisza-parton kötöttünk ki, méghozzá a játszótéren, amit nagyon szeretek! |
Ott - szerencsére - olyan hinták vannak, amelyekből én sem esem ki, bár elég kicsi vagyok még. Mindegyiken van védő lánc, amit anyu csak kihúz mindig a jobb oldalamtól balra és beakasztja a bal oldalamnál. És ezután jöhet a repülés! Most, hogy már nagyobb vagyok, egy idő után ráunok a hintázásra és más érdekes dolgok után kutatnék. Most is viszonylag hamar lekéredzkedtem és egyedül sétálgattam a játszótéren. Anyu - persze - pár méterről követett, de hagyta, hadd élvezzem a szabadságot! |
Jó volt, sétáltam, megálltam, megnéztem valami érdekeset a fűben, majd mentem tovább, nekiiramodtam és futottam, futottam - be a fák közé. Azután megálltam és visszanéztem - megkerestem anyukámat, aki ott állt, ahonnan elfutottam és mosolygott. Visszamosolyogtam és visszaszaladtam hozzá. Van a játszótéren több mászóka és korlát is. Az egyiket - egy számomra is meghódítható hármas korlátot - ki is próbáltam. |
Nem is tudom, hol láttam ezelőtt, hogy hogyan is kell rajta tornázni, de elsőre tudtam rajta pl. lógni, a korlát alá bújni... |
Volt ott, messzebb, egy tini-szerelmespár is, akikhez - teljesen egyedül odamentem és köszöntem is nekik (integetve). Ők is köszöntek és nagyon kedvesek voltak velem. Megmutattam nekik az útközben a földön talált botomat, majd visszaindultam anyu felé, aki a játszótér széléről figyelt végig - és engem fényképezett. Amikor anyut megláttam, futásnak eredtem és boldogan repültem a karjaiba! A kemping hátsó részére is elsétáltunk, ami - anyu szerint - nagyon megváltozott azóta, hogy ő lent sátorozott nyaranta a Törteli mamáékkal! Például a hátsó tisztás - ahol a legtöbbet nyaraltak - mára eltűnt, betelepítették fákkal a területet... Megnéztük közelebbről a Tiszát is... |
- nyugodt volt és majdnem sima a víz, anyu meg is örökítette. |
Hazafelé - ahogy haladtunk befelé a városba - érezni lehetett, ahogy a Tisza-parti kellemes, jó levegő egyre fülledtebb és melegebb lesz. |
Címkék: játék tudomány képek tisza kanizsa
Háton hordozva
2008.09.02. 19:54 | samedli | Szólj hozzá!
Ma Törteli dédimamához mentünk délután. A kiscipőm felvétele után - kivételesen - nem az ajtó felé irányított az anyu, hanem fogott, és fellibbentett a hátára, majd a hátamra rakott egy nagyon hosszú kendőt. A vállaimtól a popsim alá érő kendő hosszanti végeit pillanatok alatt a vállán összefogta, átvetette rajta, elöl csak meghúzta, majd újból hátrafelé, a lábaim fölé irányította, keresztezte, és a lábaim alatt újból előre húzta, végül a csípőjén két csomóra kötötte. Így indultunk útnak a dédihez. |
Régóta ki szerette volna már próbálni élesben az anyu a hordozókendő ilyen alkalmazását, most végre itt volt az alkalom. Eddig csupán egyszer próbáltuk az előszoba-tükör előtt otthon, Budapesten. Akkor anyu felkötött a hátára, örült, hogy sikerült és már el is oldotta. Most viszont nem oldotta el, hanem kimentünk az utcára, és sétáltunk. Kifejezetten jól éreztem magam ott, anyu batyujában! Rendesen oda voltam kötve, nem csúszhattam ki sehol, a lábaim is fogták az alattuk keresztezett kendőszárak, a hátam is tartotta a kendő - úgy volt megkötve, hogy egyenes háttal tudtam ülni benne. |
A két karom szabadon mozgott, mutogattam a fákat, a virágokat, az autókat és a motrokat amelyek elhaladtak mellettünk, a cicát, aki szundikált a fűben. (A háton hordozás megtanulása anyu számára azért vált szükségessé, mert elöl magára kötve már nehezen tudott vinni, hiszen nagy és nehéz kislány lettem mostanra. Budapesten viszont sokszor hordozókendővel sokkal könnyebb közlekedni, mint babakocsival. Anyukám és én sűrűn is használtuk. Pici koromtól benne ülök, és valóban szeretek így közlekedni. Anyukám nézőpontjából figyelhetem a világot és a testközelsége megnyugtat, esetleg melegít is - ha fázom.) Visszafelé is hasonlóan élveztem a háton utazást. Mivel fáradtabb lettem, a két karommal is belebújtam a batyuba, csak a fejem látszott ki. Andalító volt, mert anyu még énekelt is nekem az úton. |
Címkék: esemény nagyszülők
Az aracsi Pusztatemplomnál
2008.08.19. 20:55 | Apu | Szólj hozzá!
Apu gondolta, ha már Kanizsán vagyunk, miért nem látogatjuk meg a Délvidék legrégebbi templomát, ami sajnos már csak egy rom. Szépen kiszámolta: merre kell menni, mennyi időbe kerül és hol fogunk vacsizni, de persze minden máskép sikerült, mint a terv. |
Neki is indultunk a nagy útnak a Tata piros autójával, de ahogy átléptük a Tiszát egyre csak romlott és egyre jobban zötyögött az út. Annyira, hogy el is aludtam rajta. Arra ébredtem fel, hogy Apu már egy földesúton tereli a kocsit, az autó kivül-belül tiszta por. Térkép és útmutatás nélkül próbáltuk megtalálni ebben a tanyasi légkörben a templomot, de aránylag gyorsan sikerült. |
A megközelíthetetlensége folytán - szerencsére egyedül voltunk a romnál, amely lenyűgöző volt. |
Nagyon élveztem a szabadságot. Le föl rohangáltam a dombocskákon. Megkerestem minden pitypangot és a csalán sem bántott. |
Sajnos gyorsan esteledett és indulni kellett haza. Apu most egy kerülő, de jobb utat keresett. Útközben persze kerestünk egy pékséget is és Adán bevágtam egy negyed perecet. A péksüteményeket és a kenyeret - mint látjátok - imádom. De kizárólag csak üresen. Ha molekulányi pástétom vagy margarin van rajta, akkor már nem kell! |
Az visszaúton még megcsodálhattunk egy különleges telihold-keltét és kb. 9 óra körül értünk haza. |