Sári Blogja

Samu Sára Blogja nagyszülők, rokonok és barátok számára.

Lilypie Kids Birthday tickers

Ennyi látogatóm volt eddig a nagyvilágból:

Címkék

2015 (1) 2016 (1) 2017 (2) ági néni (3) ajándék (20) alisha (2) állatkert (2) alma együttes (1) apu (6) aranyos (1) aréna (1) baleset (1) bárányhimlő (1) barátság (1) béka (1) beszéd (9) beszokás (1) betegség (7) Bezdán (1) bicikli (2) bili (1) bim bam (1) bölcsi (9) boldogság (3) budapest (1) bugyika (1) csabi (3) csiribiri (1) dal (1) dalocskák (4) deák bill gyula (1) doroszló (16) Doroszló (1) édesség (1) először (1) első (2) esemény (26) esküvő (1) étel (16) evés (6) évforduló (6) farsang (1) fogak (5) főzelék (1) gyermekláncfű (1) gyümölcslé (1) gyurma (1) halász judit (1) Hegedű (1) hellókarácsony (3) himlő (1) hivatalos (1) (5) hóforduló (3) írás (1) játék (27) jelmez (1) jelmezbál (1) kanizsa (9) Kép (1) kép (23) képek (20) kereszttestvér (6) kiállítás (1) kirándulás (7) kisautó (1) koncert (2) könyv (3) körhinta (1) kossuth lajos (1) lilifee (1) méretek (6) mese (2) metró (1) méz (1) mikulás (1) mindennapok (11) mondások (3) nagyszülők (7) népkert (1) november (1) október (1) öröm (1) orvos (8) ovi (7) óvoda (3) pelus nélkül (2) projekt (1) rajz (4) recept (2) rendezvény (1) repülő (1) ringató (1) rokonok (4) rúzsa magdi (1) si (1) sikerélmény (1) süti (1) svájc (1) számítógépes játék (1) számláló (1) szánkó (2) szeptember (1) színház (1) szoknya (1) szomorú (4) szomszédok (1) szövegek (4) szulák (1) szülinap (7) tánc (8) tátrai szűcs gitárduó (1) tea (1) templom (2) tisza (1) tízórai (1) tudomány (39) ügyes (12) ünnep (11) unokatestvér (2) utazás (14) uzsonna (1) védőnő (5) vendég (12) vendégség (2) vidám (6) videó (19) villamos (1) virág (1) vonatozás (1) zene (8) zenekar (1) Címkefelhő

Statisztikák

eXTReMe Tracker

Feedek

Kippkopp és a szép idő!

2010.06.05. 19:03 | Apu | Szólj hozzá!

Ma voltunk a színházban. Apu és én. 
A "Kipkopp és Tipptop" volt:

 

 
Hálisten végre jó idő volt. "Vége az esőnek és a hidegnek!" - mondta apu.

 
Délelőtt 11 órára mentünk.
Elsőként értünk a színházba és az első sorba ültem. Jó volt az előadás. Hangosan nevettem és tapsoltam és mutogattam, és és sokszor bekiabáltam a megoldást :)
A jegykezelő néninek még az előadás előtt elmeséltem, hogy nekem is van egy ilyen könyvem. A végén pedig még odamentem a nénihez segíteni a párnákat összerakni valamint elmesélni, hogy innen apukámmal a "Mehdonalszba" megyünk csokis fánkot enni.
:)
 
Utána el is mentünk a Burger Kingbe, de ki kellett jönni és elmenni egy valódi McDonaldsba, mert az előbbiben nincs csokisfánk!!!
 
 
Ezuán hazametróztunk/buszoztunk/villamosoztunk, és közben apuval végig az élményeim beszéltem meg - tuladonképpen végig én magyaráztam, ő pedig csittítgatott, mert eléggé magas hangon beszéltem az elragadtatástól...

 
A stadionnál szedtem virágot - "Szulát" (Szulák a rendes neve), amit a buszról leszálva elvesztettem. Annyira sírtam emiatt, hogy kérésemre apu visszavitt a buszra - ami miattunk még mindig a megállóban várakozott - és megkerestük együtt. Meglett a virágom, de kicsit koszos lett. Erre újból elszomorodtam és sírni kezdtem. Sírva kértem aput, hogy keressen nekem másik ugyanilyet. Szerencsére az új házunk előtt épülő körforgalom közepén találtunk is.

 
Estefelé jó idő volt és az udvaron rengeteg gyerek és szülő jött össze. Lesz kivel barátkoznom, "ez a véleményem".
Anyu és én is lementünk és sokat bicajoztam. Amikor meguntam, anyura hagytam a biciklim és végigszaladtam a kacskaringós utacskán. Két kinai nagylány tollaslabdázott a fűben odamentem hozzájuk és közelről néztem a játékukat. Találtam egy virágot is és odaadtam az egyik lánynak. 
Azután még szaladgáltam egy kinai kislánnyal is, aki egy pici fehér kutyust cipelgetett a hóna alatt - nem nagyon hederített rám, de én csak beszéltem hozzá és szaladtam utána. Majd csatlakoztam egy másik kislányhoz, akivel labdázni kezdtünk. A labda egyszer csak beleesett az egyik nagyobb kiterjedésű pocsolyába a kacskaringós utacska töltésének tövében. Próbáltunk a közelébe menni, de láttuk, hogy ott már tocsog a talaj. Azután - mivel a labda a a pocsolya szélén volt - mégis bemerészkedtem és kiszegtem a labdát a vízből... és odaadtam a kislánynak, aki - valamilyen oknál fogva - visszadobta a labdát a tócsába...de mostmár rendesen a közepébe... Erre én - mivel az előbb már sikerült - megint bementem érte. És szépen bokáig belegázoltam a vízbe...!
Anyu messze állt - fent, az A épületnél a többiekkel - és amikor meglátta, hogy benne toporgok a vízben, már sietett is le értem és gyorsan kiszedett onnan. Én még nem akartam bemenni de anyu elmagyarázta, hogy ha nem vetjük le gyorsan a cipőt és a zoknit, meg fogok fázni. Ezért elköszöntünk és hamar feljöttük a lakásunkba. Fent gyorsan belerakott a kádba - a jó meleg vízbe. 
Valószínűleg nem fogok megfázni.

Mai képek:  

 

Címkék: játék utazás színház szomszédok bicikli

Első kerékpárom

2010.05.19. 19:05 | samedli | Szólj hozzá!

Képzeljétek, mi történt ma!
Apu jött értem a bölcsibe és autóval volt. Nem mentünk egyenesen haza, hanem elautókáztunk több helyre. Apu elintézett valamit a munkájával kapcsolatban és utána vásárolni mentünk.
Három áruházban is jártunk!
Az egyikben a kicsi Líviának - kicsi kereszttesómnak - és persze az egész családjuknak kerestünk ajándékot, a másikban egy gyermekülést vettünk kerékpárra, a harmadik helyen pedig - micsoda boldogság! - egy kis biciklit választottunk közösen apuva - nekem! Hú, nagyon szép ám! Sötét rózsaszín, lepkék és virágok díszítik és nem műanyag, hanem tényleg mindene fémből van. Van féke is! És persze két pótkereke.
Hazaszállítottuk a dolgokat és vártuk, hogy anyuka hazaérjen a munkából.

Alig bírtam kivárni anyut. Amikor végre hazaért, ott ugráltam az előszobában és boldogan mutattam: - Nézd anyu, mit vettünk apuval! - és már a biciklinél is voltam, ami a konyhában várakozott a hűtő előtt. Apuval együtt előhoztuk és anyu is nagyon örült az örömömnek. Még jó, hogy van hosszúkás előszobánk és hogy a nappali szoba egyik felében is el lehet férni, mert persze rögtön ráültem és hajtani szerettem volna a bicajt. Kértem anyuék segítségét, hogy eleve el tudjak indulni - eléggé nehéz volt még számomra a pedál tekerése. Anyu tolta a bicajt és próbálta velem megértetni, hogy egyszerre nyomjam a pedálokat mindkét lábbal. Nehezen ment az elején, amint függőlegesbe került mindkét pedál, leállt a bicikli, mert mivel nem volt kellő lendületem, nem tudtam tovább lökni a lábaimmal...
Olyannyira izgatott a dolog, hogy több kisebb megszakítás után - mert közben sikertelenségem többször is elvette a kedvem a biciklizéstől - mégis visszatértem hozzá és újra próbálkoztam - persze anyu segítségét kérve.
És egyszer csak ráéreztem!
És végre tovább tudtam lendíteni a pedálokat a holtponton!
És végre magam bicikliztem!

Igazán nem tartott sokáig, nem?!

 


 

Címkék: első ajándék bicikli ügyes sikerélmény

Harmadik szülinapom

2010.04.23. 19:38 | samedli | Szólj hozzá!

A szülinapom most péntekre esett - és bölcsibe mentem ma is, ahogy minden hétköznap. Azonban ma előtte anyuval "beugrottunk" a bölcsi épületével szemben lévő egészségházba - az új védőnénihez, akit Erzsike néninek hívnak.
Tegnap hívta fel az anyut a néni, hogy szeretne velünk találkozni - hogy megismerkedjünk, és hogy kitölthessen rólam egy státusz-lapot, amit ilyenkor - a három éves kor betöltésekor szokás. És épp úgy esett, hogy anyu és én pontosan a születésnapomon tudtunk vele találkozni.
Amikor bementünk hozzá - ugyanabba a szobába, amelyikbe a doktor néni is lenni szokott -, kissé szorongtam, de Erzsike néni megnyugtatott, hogy nézzem meg, még fehér köpeny sincs rajta, nem kell, hogy féljek tőle, és hogy csak beszélgetni meg játszani fogunk.
És tényleg játszottunk: sok mindent kérdezett anyutól is és tőlem is, meg kellett például mutatnom, hogy hogyan állok fél lábon, meg kellett neveznem a 3 méterre lévő táblán a kicsi és egyre csak kisebbedő ábrácskákat - és mindet láttam rendesen, fel is ismertem őket és meg is mondtam Erzsike néninek. Volt olyan játék is, hogy rajzolnom kellett valamit, amit csak akarok - hát rajzoltam egy szalaggal átkötött húsvéti tojást, azután pedig nagyon-nagyon befestettem. Erzsike néninek az számított, hogy a kérdésére - hogy mit rajzoltam - megmondtam szépen, hogy "EGY TOJÁST". Ezen kívül volt fülhallgatós játék is - a védőnéni csavargatott egy nagy gombot és nekem meg kellett mutatnom, melyik fülemben hallok valamit. Ezt egész hosszan játszottuk.
Meg is mért engem a néni - bár itt ellenálltam - nem engedtem anyunak, hogy levetkőztessen - így végül ruhástól mérte meg a tömegem és a magasságom is cipőben... 
Utána itthon anyu lemérte a tömegem ruha nélkül is. 
A három éves kori értékeim tehát: a tömegem: 12.3 kg 
                                              a magasságom 93 cm.
Kaptam egy játékot is - én választhattam egy nagy táskából, ami elsősoban babákkal volt tele. Sokáig keresgéltem benne, míg találtam egy kevéske játékkockát - egymásba építve. "EZT VÁLASZTOM" - mondtam végül Erzsike néninek. 
A kb. egy órás beszélgetés végén anyu és a védőnéni aláírták a védőnéni által kitöltött státusz-lapot, és Erzsike néni azt mondta, hogy magasan többet tudok, előrébb tartok, mint a korosztályom többi tagja, nagyon szépen beszélek és biztosan sok mondókát és dalocskát is tudok már. Anyu helyeselt és abban maradtunk a búcsúzáskor, hogy most már nem fogok félni a védőnénitől. Kaptam még két matricát is, melyek közül az egyiken egy ragasztható tetoválás volt, mely egy kicsi zsiráfot ábrázolt.

Mivel a bölcsi szemben helyezkedik el az egészségházzal, pillanatok alatt át is értünk a bölcsibe, és szóltunk, hogy pont ma vagyok három éves - ezt már az ujjaimmal is meg tudtam mutatni.

A bölcsiben - ebéd után Ági néni kiosztotta azokat a sütiket és kekszeket (egy zacskó mézes puszedli és egy csomag töltött pilóta keksz) valamint a körtelevet, amit anyuval vittünk be reggel, hogy vendégül láthassam a bölcsis társaimat a születésnapom alkalmából. - Otthon előtte anyuval megbeszéltük, hogy én majd mondom a többieknek, hogy "fogadjátok szeretettel, mert ma van a szülinapom", de amikor megláttam a kekszeket, mindent elfeledtem és csak az volt a fontos, hogy a tányéromon levőket (egy-egy a kétféle sütiből) mind megegyem. 
És képzeljétek, Ági nénitől kaptam egy fehér-rózsaszín plüssnyuszit ajándékba! Nagyon örültem neki - rögtön vele is aludtam, és azután is, miközben anyuval hazafelé sétáltunk az utcán, végig a kezemben tartottam.

 

Címkék: szülinap ünnep védőnő évforduló ügyes bölcsi méretek ági néni

Első látogatásom az oviban

2010.04.12. 18:01 | samedli | Szólj hozzá!

Hogy hol voltunk ma?
Egy oviban!

Anyu, Edit és én elgyalogoltunk délután a nagyon közel fekvő, Ászok utcai óvodához és bementük.
Bent már az első percben találtam egy nagyon érdekeset: az első lépcsőfordulóban egy akvárium állt, hívogatott. Odaszaladtam és anyuéknak mutogattam a halacskákat. Volt ott két narancs színű aranyhal - egy nagyobb és egy kisebb, és két fekete aranyhalacska is - szintén egy nagyobb és egy kisebb. Volt egy neon halacska és pár guppi is.
Feljebb, az első emeleten anyuék megtalálták azt a nénit, aki segíteni tudott nekünk, elmesélt anyuéknak sok mindent, amit az oviról tudni kell, majd levezetett bennünket a földszintre - közben az akváriumnál elmesélte nekem, hogy van benne két rákocska is , csak most egyik sem látszott...biztosan elbújtak.

A földszinten bemutatta nekünk az idén szeptemberben induló kis csoport egyik óvónénijét. Nekem is szipmatikus volt, mert én is köszöntem neki, ő pedig behívott bennüket a csoport-szobába, ahol rögtön az egyik játéktól mentem a másikig, néztem, mi minden van a polcokon. Végül a gyurmás doboznál állapodtam meg. Ez úgy nézett ki, hogy megálltam a polc előtt, amelyen a doboz állt és csak néztem. Az óvónéni kérdezett rá, hogy talán gyurmázni szeretnék? - Igen. - feleltem, és már terítette is meg az asztalt a gyurmázáshoz használt viaszos terítővel és egy fa táblácskával, amelyen lehetett gyurmázni. Én pedig odaültem a kör alakú asztalhoz a kisszékre és elkezdtem gyurmázni. Anyuék sok mindent kérdeztek az óvónénitől, aki nagyon kedves volt és mindenre kimerítően válaszolt. Közben kaptam egy fehér rajzlapot és zsírkrétákat is tőle, mert megint ott álltam a polcnál és a zsírkrétákat bámultam... Azután, miközben rajzoltam, megkérdezte az óvónéni, hogy hogy hívnak, én pedig szépen válaszoltam, hogy - SZÁLI (Sári). - Nagyon szép neved van. És már bölcsibe is jársz? - IDEN. - mondtam.
Azt is mondta, hogy sok gyerek úgy jön oviba 3 évesen, hogy még nem td a játékokkal játszani, nem tudja, mit kell velük csinálni, de én nagyon szépen el tudok játszani már magam is!

Hazafelé mégegyszer felszaladtam a lépcsőfordulóba a halacskákhoz, utána pedig szépen hazasétáltunk a szemerkélő esőben.

   

Címkék: ovi gyurma először

Hétvége...

2010.01.31. 21:41 | Apu | Szólj hozzá!

 
... VAGYIS: Mirjam szülinap, nagy hó és hóember!!!
 
Mirjam szülinapi ünnepségét január 30-án, szombaton tartották - és jelmezes buli volt! Amelyik gyerek  engedte, azt felöltöztették:  Mirjam - az ünnepelt - pillangó-tündérke volt, de volt még itt kis kalóz, párduc, lovag, katicabogár, és egy magát fel nem fedő Fifi is - aki én voltam... ugyanis nem engedtem meg, hogy anyu feltegye a fejemre Fifi szirmait.... 20 másodpercig ugyan a fejemen volt - ígértek nekem egy csokit cserébe, ha megengedem, kb. 20 másodpercig tűrtem is, majd megkaptam a csokit ... és rögtön le is rántottam magamról a fejdíszt. Még le sem lehetett fényképezni vele... 
 A napokban rengeteg hó esett és végre megint szánkózunk apuval. A képen a háttérben az "ÚJ LAKÁS" helye, azaz a Kápolnakert Társasház épülete.
 A Csajkovszkij parkban találtunk egy naaaagy hóembert!

 

Címkék: szülinap képek
süti beállítások módosítása