| Szóval, van ez a "BÖ" (bölcsi), ahová minden reggel elmegyünk anyuval és ott sok "DE" (gyerek) van - sok "LÁ" (lány) és "FI" (fiú). Amikor belépünk a játszó szobába, a gyerekek mind bennünket néznek, de főképp engem, mert a belépéssel rázendítek a sírásra és csak bőgök és bőgök. Azalatt is sírok, amíg az öltözőben anyu átöltöztet a játszós ruhámba és az utcai szép ruhát beteszi a jelemmel ellátott szekrénybe. És akkor is sírok, amikor - így, felkészülten - visszamegyünk a gyerekek közé. Egyfolytában anyu karján akarok ülni, nem engedem el. Mert ha egy pillanatra is mással kezdek foglalkozni, anyu elmegy a boltba és nem lesz itt velem egy ideig - ezt pedig nem akarom! |
| Négy hete kezdődött ez az egész - |
| Húsvét hétfő utáni kedden mentünk először anyuval a bölcsibe játszani. Ott voltunk egy órácskát és hazajöttünk. Jó volt: az elején ugyan sírtam és anyu karján lógtam egy darabig, de hamar rájöttem, hogy itt játszani is lehet. Anyu és én együtt játszottunk az udvaron a homokozóban és a kis műanyag asztaloknál könyvet olvastunk és kockáztunk. Később magam is elsétálgattam , megnéztem a faházikót és sorba rakosgattam két kismotrot - teljesen egyformán beállítva őket, még a kormányukat is ugyanabban a szögben állítottam be - mert azt úgy kell... |
| Másnap is elmentünk ugyanoda, kicsit tovább maradtunk. Hasonló volt, mint tegnap - azzal, hogy ma tovább tartott a sírós, "föl-föl", bújós időszak. Legalább negyed óráig anyun ültem: az eljén anyu állva tartogatott (mert mikor beléptünk a kapun, rázendítettem, és vissza, ki akartam menni. Attól kezdve azért sírtam, hogy menjünk ki innen), majd leült egy kispadra, és az ölében ültem - szemben ülve, szipogva bújtam a nyakába. Odajött a többi gyerek, hogy "miért sír?" - "nem tudom" - mondta anyu. |
| A gondozónőt is kérdezgették, nem értették, miért kell ott sírni, ahol ők jót játszanak... Azután amikor végre lenyugodtam, az egyik kislány, Anna, hívott bennünket - anyut meg engem homokozni, és együtt el is mentünk. De kizárólag anyuval együtt akartam menni. ÉS - a homokozónál megfogtam a lapátot, meg a gereblyét - és elfelejtettem minden rosszat - el kezdtem önfeledten játszani. Attól kezdve el voltam - az elején csak a homokozóban, később újra elmászkáltam másfelé is. Folyton átsétáltam a másik csoport játszótér-részére, mert az a homokozó "érdekesebb" - persze, mindig visszaterelgetett a gondozónéni, leültem a kisszékekre az asztalokhoz és kockáztam, majd átültem egy másik székre és olvastam egy könyvből... A végén már levelet is szedtem a kerítés menti bokorról és vittem oda anyukának. Anyuval együtt kis talicskába tettük a leveleket és tologattam - végig az egész udvaron, oda-meg vissza. A kismotrokat is kipróbáltam - tegnap csak tologattam, ma már ráültem - de nem a betonon próbáltam lökdösni magam, hanem a füvön, ahol folyton beleakadtam a fűcsomókba... elég nehéz volt ott tolni... A végén éppen megint a homokozóban voltam és három kisvödörbe raktam egyszerre a homokot lapáttal, amikor jött értem az anyu, hogy megyünk haza. Most már jó kedvem volt, és mindenkinek külön-külön köszöntem, meg integettem is, "IJA IJAAA, PÁPPÁ!" - mondtam, mintha a reggeli sírás-rívás meg sem történt volna. |
| A harmadik napon már három órát ott töltöttünk - az elején hasonló nyöszörgéssel, de zömében önfeledt játszással, és délben jöttünk csak haza, amikor a többi gyerek ebédelni ment. |
| És a negyedik napon, pénteken is körül-belül ugyanez történt. |
| Azután vasárnap este el kezdett folyni az orrocskám. Akkor még csak kicsit. |
| Az éjjel már nehéz volt, sokszor felébredtem arra, hogy nem kapok levegőt az orromon, olyankor anyu mindig felvett a karjába és újra és újra elringatott... |
| Hétfőn reggelre viszont már rendes megfázásnak nézett ki az egész - lázzal és fáradtsággal, meg nyűgösséggel. Elkaptam életem első bölcsis betegségét! |
| Kijött hozzánk a "DO" (doktor) "NÉNI" és orvosságokat írt ki, valamint meghagyta, hogy csak egy hét múlva - jövő hétfőn - mehetek megint bölcsibe. Nem értettem, miért olyan fontos az a bölcsi, hogy még a doktor néni is megszabja, mehetek-e vagy sem... Mindenesetre folytatódott tovább a "bölcsi előtti" életünk, a héten minden délelőttöt újra otthon töltöttem anyuval. |
| Szerencsére gyorsan gyógyulok, a hétvégére - szombatra - már szinte gyógyultnak voltam mondható. Aznap volt ugyanis a "szülinapi bulim". |
 |
| Anyu és apu meghívták sok barátjukat, és mind el is jöttek. Nagyon örültünk nekik! Mindenhol legalább egy kisgyerek van már, de több családban kettő is. Eljött Felicia is ("FE") - akinek szép, nagy hasa van, és a hasában benne van egy kisbaba! Ez nekem nagyon érdekes dolog, minden alkalommal, amikor találkozunk, megbeszélem ezt vele. Mondom, hogy "NA HA VA, BE VA E KI BABA!". Gondolom, mindenki érti: "nagy hasad van, benne van egy kis baba!" Feliciával jött Péter is ("PÉ") - aki a kisfia - és Mic ("MI"), aki a férje és apu barátja. Itt volt még Kóbász bácsi ("TÓ") és Ildi néni ("I NÉNI") Marcival ("MA") és Barnussal ("BA") - Barnus januárban volt 1 éves; eljött Bozsó bácsi is ("BO BÁ") - Orsi nénivel ("O") és a kislányaikkal, Eszterrel ("E") és Noémivel ("NO"). Sztivi bácsi is itt volt, a szintén 16 hónapos Mirjammal ("MI") és anyukájával, Vandával ("VA"). És végül, de nem utolsósorban az Andrek család is eljött, azaz Roli ("LO") bácsi, Eszter néni ("E NÉNI"), és az ikrek, Kami ("KA") és Zazi ("ZA-ZI"). Őnáluk azóta már kétszer is voltunk Csúcshegyen, a nyaralójukban. Szép, nagy füves udvar van ott és külön épített játszótér a gyerekeknek homokozóval, csúszdával, hintákkal, mászókával. |
 |
| Amikor az összes meghívott vendég megérkezett, ténylegesen tele lett a lakás, de roppant jó érzés volt! Sok gyerek volt és csak úgy zsibongtunk! Persze annak is örültem, hogy hoztak nekem ajándékokat - több könyvet kaptam, és pár csudajó (fejlesztő) játékot: Duplo-kockákat, egy fából készült, több darabos, fűzős kreatív játékot, dominót, és egy mini Barbyt pónival. Köszi szépen mindenkinek! |
Hétfőn pedig - érdekes módon - megint elmentünk a bölcsibe anyuval! |
| És e naptól kezdve minden nap elmentünk... És most már minden nap volt olyan időszak, amikor anyu egy ideig nem volt ott velem. Csak el kellett mennie, de visszajött: "DE MÉ JÖ!" (de még jön). "Á NÉNI" (Ági néni) elmagyarázta, hogy anyu majd jön, és én megértettem. Amikor pedig ebédhez készülödtek a többiek, és én - persze - nem kértem semmit, "NE KÉ TÖ" (nem kérek többet) - mondtam, anyuka már újra ott is volt! |
| "I VA ANYI!" (Itt van anyi!) - mondtam nagy boldogan, szaladtam a karjaiba és átöleltem a nyakát... És anyu átöltöztetett és jöttünk haza! Az említett hétfő óta eltelt újabb 2 hét és minden nap elmegyünk a bölcsibe anyuval! |
| És minden nap hasonlóan telik: délelőtt 9-kor érük oda, és "ANYI EME BOBA, DE JÖ" (anyu elmegy a boltba, de jön). Igen, anyu siet vissza hozzám. Bár ezt tudom, az elváláskor még mindig sírok: "A SÁ SÍ" (a Sári sír). De nem tart örökké, lassan megvígasztalódom és utána már elég jól el vagyok, sokat játszom az udvaron mindenfélét. Ebédkor - persze - nem kérek semmit enni, de amikor a többiek lefekszenek aludni, én is elalszom velük. Igen, kb. 8 napja elfogadtam az ágyikót, ami csak az enyém ott, és nagyokat alszom együtt a többiekkel. Amikor pedig felébredek - 3 óra körül -, jön az anyu! Igen, mindig ott van már akkor! Az uzsonnát - amit 3-kor hoznak - ugyancsak nem fogadom el, inkább azon vagyok, hogy anyu kezét húzva, kisiessek az épületből. "ME HA" (menjünk haza) - mondom mindig anyunak, aki gyorsan visszaöltöztet az utcai ruhámba és már indulunk is. |
| Legtöbbször végig sétálunk hazafelé. Kb. negyed óráig tart az én tempómban - a bölcsitől hazáig - az út. Közben virágot szedek, repülőket nézek, hallgatom a bim-bam-ot ("BI-BA"), és - a sétányra érve még végigfutom a sétányt oda-vissza minden délután... |
Essen szó végre a bölcsiről is
2009.05.11. 17:18 | samedli | Szólj hozzá!
Címkék: szülinap betegség képek ajándék beszéd vendég bölcsi
MÁSODIK ÉVES SZÁMADÁS
2009.04.23. 17:30 | samedli | Szólj hozzá!
| Ma van a szülinapom! "Pom-pom-pom-poro-pom-pom..." :) |
 |
| - Pont két évvel ezelőtt, délelőtt 9 óra 10 perckor jöttem a világra. - Akkor 3,5 kg-os és 54 cm-es voltam, ma pedig 11 kg-os és 83 cm-es vagyok. - 16 fogacskám van. - Enni - még mindig nem nagyon eszem, csak néhány kedvencem van, amelyeket elfogadok. - Nagyon sok szót ismerek, mindet ki is mondom, de csak az elejét - keveset mondok ki teljesen. - Ismerem szinte az összes betűt - persze olvasni nem tudok, de külön-külön megnevezem mind. - Szeretek táncolni, és anyuval néha már én is énekelek. - Szívesen játszom építőkockákkal, kirakós játékkal, puzzle-lal - az utóbbiban egyre jobb vagyok. - Szívesen nézegetek könyveket - nem csak a saját mesekönyveim, anyu és apu könyveit is leszedegetem a polcról - olyankor azt mondom, "olvasok". - Nagyon szeretem az esti meséket, minden este legalább egyet elolvas nekem az anyu. - Szeretek sétálni anyuval és apuval. - A boltban a néniknek, bácsiknak aranyosan köszönök. - Tudok egyedül csúzdázni, és nagyon szeretek homokozni. -Tegnap óta tudok kapaszkodás nélkül lépkedni felfelé társasházunk lécsőházának lépcsőin. - A doktor nénit továbbra sem szeretem. - És - április 14. óta bölcsibe járok - igaz, hogy még a beszoktatási időszak tart. |
 |
Címkék: játék szülinap mese tudomány évforduló méretek fogak
Húsvét Doroszlón
2009.04.15. 01:22 | samedli | Szólj hozzá!
| Már tényleg régen voltunk lent, a nagymamáknál - még Karácsonykor! Azóta csak Rózsa mamát láttam két alkalommal, ő utazott fel hozzánk Budapestre. Mindenki mással viszont december vége óta nem találkoztunk. Vártam már én is nagyon a találkozást. Képzeljétek, még Alisha, Zsuzsa és Kruno is hazautaztak Svájcból! |
| Zsuzsának ("JUJI") nagy hasa van ("NAA HA VA"), és benne lakik egy kicsi baba ("TI-CSI BABA")! Eddig csak az anyu újságjaiban láttam nagy hasú néniket, most végre személyesen is megérinthettem egy ilyen hasat, amiben egy kicsi baba lakik... :) |
| Alishával rögtön megtaláltuk a közös hangot, ott folytattuk a játékot, ahol tavaly - legutóbbi találkozásunkkor - abbahagytuk. Csak most már kicsivel nagyobb vagyok és már beszélgetni is tudtunk... A lenti első videón látszik is, ugyanúgy kergetőzünk, bújócskázunk, mint tavaly, most már viszont azt is oda tudom kiabálni Alinak, hogy "I VA!" (Itt vagy!) |
 |
| A hátsó udvarban rengeteg szépség várt bennünket. Alishát e napokban leginkább a gyíkok és azok megfogása érdekelte, engem pedig a kicsi nyuszi a ketrecben, a gyümölcsös fák virágai, a gyermekláncfű - amire tavaly nyár óta emlékeztem... |
 |
| Nagyszombaton anyu, apu és én beautóztunk Zomborba, ahol sétáltunk a - majdnem kész - sétálóutcán. Már most is nagyon szép, a városháza felőli végének kövezését kell csak befejezni. Rossz kedvem volt aznap - meglátogattuk a Dédit, és én végig sírtam, egész ottlétünk alatt. Szegény dédi, azt gondolta, miatta sírok, pedig nem erről volt szó - tulajdonképpen magam sem tudtam az okát... |
 |
| Délután 3 körül pedig megérkeztek a Kanizsaiak ide, Doroszlóra. Jött a Rózsa mama ("JÓ MAMA"), a "TATA", a "DÉDI", Zsuzsi ("JU-JI"), Orsi ("O"), Emese ("E") és Csaba ("TA") is! Mindenkinek roppantul örültem! Hoztak nekem szülinapi ajándékot is - mivel 10 nap múlva szülinapom lesz - de akkor sajnos nem találkozunk, és elhozták azt is, amit hozzájuk hozott nekem - egy kicsit előbb - a nyuszi! Unokatesóim (mármint Alisha és Orsi meg Emese) újra összebarátkoztak egymással - a keresztelőnkön találkoztak először - és utoljára -, és rövid időn belül már el is tűntek Teri mama - virágba borult, nagy hátsó kertjében. Én viszont - a vendégeskedés közepén - még egyet aludtam, annyira kimerített a délelőtti hisztim. Sajnos este el kellett búcsúznom a kanizsai rokonoktól, kár, hogy ilyen rövid volt az együtt töltött idő! |
 |
| Ugyanezen este még vacsorára is voltunk hivatalosak a kersztanyuékhoz. Ahogy beléptünk a házuk ajtaján - a mai történések után már nem meglepően - rázendítettem a sírásra és csak anyuhoz bújtam egyfolytában. Az elején még az sem érdekelt, hogy Petra játszani hívott - szépen mondta, hogy "gyere Sári, gyere!" - és még az sem, hogy kaptam ajándékba érdekes játékokat! De ahogy múlt az idő, szépen megnyugodtam. Persze vacsorát - ami sonkából, szalámiból, kolbászból, tojásból, és más finomságokból állt - nem kértem egyáltalán, helyette egy jó fél zsemlét eszegettem meg anyu ölében ücsörögve. Petra bezzeg szépen, jóízűen megvacsorázott, nem utasította el a felsorolt finomságok egyikét-másikát... Számomra a jóllakáshoz kellett még egy kis Csokolino, ami keresztanyunak jutott eszébe, látva, hogy csak zsemlét ettem. A Csokolino bármikor jöhet, nagyon szeretem ("NA SZE")! Vacsora után már jobb kedvvel játszottam, a végén pedig már hazamenni is alig akartam. |
 |
| Húsvét vasárnap valahogy tovább aludtam, mint szoktam - fél 9-kor ébredtem. Anyu és apu is ugyanekkor. Megittam a tejet, felőltöztetett az anyu és indultunk le a többiekhez. Útközben megállított Ali és mutatta, hogy nézzem csak meg, hozott nekem valamit a nyuszi ott, az ajtó mellett. És tényleg, egy csomó minden volt ott: egy hátizsák, ami pont a méretemre szabott, egy kicsi öntözőkanna, egy tapadókorongos labda, egy kifestő-könyv és sok csoki! Oda-vissza voltam az örömtől, leültem és bontogatni kezdtem az egyik csokitojást. Anyuék viszont szóltak, hogy előbb reggelizni kellene, így lesiettünk az ebédlőbe. Az ünnepi terített asztal, Teri mama és Alisháék is vártak már bennünket nagyon a reggelivel. Mindenki szépen az asztalhoz ült, sonkát és tojást evett finom tormával, majonézzel - csak én nem! Már a kis székemben sem voltam hajlandó ülni, szaladgálni akartam inkább a nappaliban. Anyuéknak nem volt mit tenni - hogy megmaradjon a kellemes hangulat, engedtek a nyarvogásomnak, nem kellett ott ülnöm, ha nem voltam még éhes! Valamikor délelőtt ettem én - Csokolinot, ahogy szoktam. Azután délután még sokat játszottunk Alishával - sajnos később elromlott az idő, felerősödött a szél és jobb volt bent, mint kint. Sajnos az utolsó doroszlói délutánomon már nem szaladgálhattam a szép kertben. |
 |
| A visszaút volt még kalandos - Budapestre. A határon 2 és negyed órát kellett várakoznunk - miközben kb. 400 métert tettünk meg a magyar vámig... Jól bírtam, az elején játszadoztam új kis játékaimmal: a tapadókorongos labdával és a "polippal", később táncoltam az ülésemben, de apu ölében ülve az autót is "vezettem"... |
 |
Címkék: játék kép esemény étel ajándék rokonok nagyszülők doroszló kereszttestvér gyermekláncfű alisha
Négy húsvéti videó
2009.04.13. 22:23 | Apu | Szólj hozzá!
| Játék Alishával |
| Tánc+szundi a Zsuzsiéktól kapott ajándékkal |
| Tánc az autóban - a két órás határ melletti várakozás közben |
| Sári kocsit hajt :) |
Címkék: utazás videó doroszló alisha
A gorilla, a víziló, a zsiráf és a csúszda
2009.04.04. 23:05 | samedli | Szólj hozzá!
| Hűha, hol voltunk ma! Az állatkertben! |
| Csabival, Edittel, Csabi apukájával és persze anyuval délelőtt elautókáztunk az állatkerbe Csabiék kocsiján! Már de. fél tízkor meleg volt, bár a pénztárnál kellett egy kicsit várakozni - elég nagy volt a sor. 4 pénztár üzemelt a kapun kívül, de mindnél tömegek álltak. Rengeteg gyereket láttam! Nagyobbakat, kisebbeket, még egészen pici babákat is. A legtöbb kicsi babakocsiban ült, feküdt, de láttam jónéhány hordozókendős anyukát is. |
| Bent először majmokat láttam: orángutánok ültek közel a kerítéshez és vakaróztak. Örömmel mutattam anyunak meg őket: "MAMI!" (majmok!). A majomházon kívül pihentek, a nagy, és számukra nagyon jól felszerelt kifutójukon. Sok-sok fát láttam az udvarukon egymáshoz közel, melyek vastag kötelekkel, kötélhágcsókkal és kötélből készült hálókkal voltak tele a magasban. Biztosan jót lehet e hálókon tornászni, nyújtózkodni, ugrálni... Ezután bementünk a majomházba, ahol gorillákat láttunk az ablakon keresztül. Egészen közel jöttek néha az üveghez. Az egyik ilyen alkalommal SZIÁT integettünk az egyiknek Csabival és anyuékkal, de a gorilla csak nézett, nem intetgetett vissza. |
 |
| Valamennyivel odébb két víziló búvárkodott a saját, külön bejáratú tavacskájában. Azt lestük anyuval, mikor bukkannak ki a vizből. Folyton azt játszották, hogy eltűntek a víz alatt, és azután hirtelen kikukucskáltak ("TUTU") - csak a szemüket és a fülüket dugták ki a vízből. |
| Nem messze innen indiai elefántok ("E") sétálgattak a kifutójukon. Pont jókor érkeztünk, mert egyszer csak megjelent két bácsi és a magukkal cipelt három nagy ládából megetették az elefántokat. Almát és sárgarépát hoztak nekik. Anyu felemelt, és jól láttam, ahogy az elefánt kinyújtja az orrmányát - mintha a keze lenne - és szépen elveszi az ennivalót a bácsi kezéből, majd szépen beteszi a szájába. És volt-nincs, már le is nyelte. Pillanatok alatt eltűntette az almát, vagy a répát, és már kérte is a következőt. |
 |
| A Szavanna-házban láttam orrszarvút. Az egyik helyiségben ott aludt egy kicsi orrszarvú és az anyukája őrizte. Milyen nagy volt a kicsi orrszarvú is, hát még az anyukája! |
 |
| Ugyanitt, a Szavanna-ház egyik kifutóján pedig rátaláltunk a zsiráfokra ("JI")! Egészen közel jöttek a kerítéshez, sőt át is hajoltak rajta, és egy-egy bácsi vagy bácsi nyakában ülő gyerek kezét meg is nyalták. Olyankor mindenki nevetett. Nagyon szépek a zsiráfok és tiszták. És nagyon magasak! És szép, nagy, fekete szemük van. |
 |
| Rátaláltunk egy játszótérre is, persze tele volt gyerekekkel. Anyuval felmásztunk egy fából készült óriási hajóra, amelyen nem csak lépcsőkön lehetett le-fel mászkálni, hanem lejtős pallókon, létrán, lengőhídon is. Amint anyu megmutatta a két oldalán kötél-hálóval védett lengőhidat, rögtön megtetszett - oda vissza sétálgattam rajta, egyre nagyobb önbizalommal. Rendkívül élveztem! De volt még egy dolog itt, ami vonzott - a csúszda ("TÚ")! A tegnapi gyakorlás után ma már simán ment. Ez egy kissé meredekebb volt, mint a tegnapi, legelsőre szinte fekve érkeztem meg anyu karjaiba, viszont a következőkben már tapasztalatból javítottam a testtartásomon és egyre ügyesebb lettem. Sajnos anyu egyszer csak megfogott és kicipelt a játszótérről, mert mennünk kellett lassan tovább, hiszen még annyi mindent meg akartunk nézni. Persze sírtam, de amikor azt hallottam, hogy a pingvineket ("PI") is megkeressük, megvígasztalódtam. Hiszen őket "nagyon szeretem" ("NA SZE")! |
 |
| A játszótértől nem messze még egy nagyon érdekes dolog volt: alagút gyerekeknek - fekvő U-alakú volt és rögtön rákaptunk Csabi meg én! Legelőször még nézegettem, hogy jaj, mi lehet ott bent, de amikor láttam, hogy Csabi beszalad, én is mentem utána. Nagyon élvezetes volt! Anyuék kint vártak bennünket. Mi kiszaladtunk, és rögtön vissza is bújtunk. Nem akartuk abbahagyni! |
 |
| Ezután láttam még jegesmedvét ("JE") meg fókákat ("FÓ") is. |
| Utána pedig oroszlánokat ("O")! Dél körül értünk a ketrecükhöz és mind aludtak. Elterültek a kerítés közelében. Szerencsére nem egy fekvő fatörzs mögött feküdtek, így jól láthatóak voltak. Hatalmas cicák, mondhatom! |
| Tigrist ("TI") is láttam, de csak a fejét. Sokáig kerestük anyuval, amíg egy oriási, fekvő fatörzs mögött, az árnyékban megpillantottuk a fejét. Pihent. Nagyon szép volt! |
 |
| Amikorra eljött a du. 1 óra, Csabi is és én is eléggé elfáradtunk. Nem beszélve felnőtt kísérőinkről! Mivel állatkerti barangolásunk során épp visszaértünk a bejárat közelébe, anyuék eldöntötték, hogy mára befejeztük. Bár még egy csomó helyen nem jártunk, és még a pingvineket sem találtuk meg, sem Csabi, sem én nem ellenkeztünk. Hazafelé - a meleg, elringató autóban mindketten pár perc alatt elaludtunk. |
Címkék: játék esemény állatkert kirándulás csabi
