| Anyuval Pingut ("PI") néztünk az interneten. Amint vége lett az egyik kisfilmnek, máris kértem a következőt - másodpercenként hajtogatva a "MÁ" (=másik) szócskát, amíg anyu rá nem kattintott a következő Pingu-videóra. Egy csomót megnéztünk, és egyszer csak ráakadtunk egy ismerős - számomra igen kedves - dalocskát tartalmazó kisfilmre. Bizonyára sokan emlékeznek még blogom olvasói közül a táncoló/zenélő plüss kacsára, melyet apu hozott nekem Németországból. E kacsa nótáját fedeztük fel anyuval a Pingu-egyvelegben: |
| Nagyon élveztem, többször is újra kértem, és minden alkalommal ugyanúgy "énekeltem" a dalocskát együtt, a zenével. |
"Doo Dah, Doo Dah" (DU-DÁÁ, DU-DÁÁ)
2009.02.21. 21:54 | samedli | Szólj hozzá!
Címkék: zene játék tánc
A digitális korszak elkezdődött számomra is
2009.02.18. 20:36 | samedli | Szólj hozzá!
| Pár hete, egy alkalommal türelmetlenül a kedvenc rajzfilmemet, Fifit szerettem volna nézni. Azonnal nem ment, de Apu türelmesen megmutatta nekem, hogy elõször feltesszük a rajzfilmeket a számítógéprõl a pendrájvra, majd azt a TV alatti lejátszóba helyezzük és rögtön megy is a kedvenc rajzfilmem!!! |
Ma este felosontam a lépcsõn Apuhoz, a dolgozósarkába. Elcsentem az asztaláról az ott talált pendrájvot és "FIFI!" felkiáltással győzedelmesen felmutattam azt. Utána usgyi a DVD lejátszóhoz - és egyedül behelyeztem a megfelelõ helyre... Bekapcsolni még nem sikerült a rendszert, de ez is már csak hónapok kérdése :) |
Címkék: tudomány ügyes
Végre Kőbányát is beborította a HÓ!!!
2009.02.16. 21:11 | samedli | Szólj hozzá!
| Ma egész nap szállingózott, délután viszont ráerősített, és egészen apró, de sűrű pelyhekben hullt alá. A szél közepes erősséggel kavarogtatta a hópelyheket, amikor anyu meg én kiléptünk az utcára. A sétány hóesésben nagyon szép! A magasan futó lámpasor arany színt ad a hótakarónak...és amikor a sétány egyik végén álltunk, és a másik vége felé néztünk, elámultam, hogy milyen szépen fénylik és csillog minden! Anyu szólt, hogy nézzek felfelé, hogy megérezhessem, milyen, amikor az arcomra esik a finom hópihe. El is nevettem magam, annyira tetszett az érzés! |
 |
| A másik újdonság, amit megtapasztalhattam, hogy a csizmám talpa nyomot hagy a hóban! És anyué is! És a többi bácsi és néni csizmájának talpa is! |
 |
| Az volt az érdekes, hogy a boltba menet - ahol tejet ("TE") vettünk nekem - rengeteg nyomot hagytunk magunk után a hóban, amikor pedig visszafelé jöttünk, mind eltűnt! Belepte az azóta leesett hó! Sebaj, csináltunk anyuval másikakat! Nagyon jól éreztem magam kint, a hideg szél ellenére még szaladgáltam volna a hóban egy darabig. De be kellett menni, közeledett a vacsoraidő és várt a fincsi stangli, amit az albán pékségben vettünk az előbb. |
Címkék: hó esemény vidám
Életem első szánkózása
2009.02.15. 15:45 | samedli | Szólj hozzá!
| Még a délelőtti uzsonna előtt anyu felöltöztetett a vastag narancs-színű nadrágomba, és egy jó vastag pulcsit is rám adott. Közben azt mesélte, hogy "hű, megyünk ki a hóba szánkózni!" Azt még nem tudtam, hogyan fog ez történni, ugyanis HÓ már régóta nincs itt, mifelénk, Pesten. A szánkót már ismertem - tegnap este óta, amikor apu lehozta a padlásról és megtisztogatta, majd odaállította belülről a bejárati ajtó elé. De csak ennyire ismertem. Azt, hogy mit kell vele csinálni, nem tudtam. Viszont annyit felfogtam, hogy nekem hozta le - mondogattam is a szánkóra- majd magamra mutogatva, hogy "SÁ, SÁ". Szóval, felöltöztünk és mindhárman kimentünk az utcára, ahol továbbra sem láttam semmiféle havat. |
Beültünk az autóba és rájöttem, hogy biztosan elutazunk máshova, ahol lesz hó, és tudjuk használni a szánkót. Anyu fincsi, friss sajtos rudat adott a kezembe - uzsonnának - és rágcsálás közben nézelődtem az úton. Sok-sok autó ("A") ment el mellettünk, sok-sok FA volt az út mentén, és házak. Észrevételeimet anyunak is szóvá tettem. Áthajtottunk egy hídon és felfelé mentünk a hegyen. Erre is volt sok ház ("HÁ"), méghozzá milyen szép házak! És egyre több FA! Egyszer csak - mintha a mesében lennénk - minden csupa hó volt kint, megérkeztünk a Normafára. Érdekes, hogy pár kanyarral előbb még sehol semmi hó nem volt, itt pedig rendes, süppedős, tapadós hó várt bennünket. Sokkal hidegebb és erősebb volt a szél is, szinte vízszintesen fújta az arcunkba a havat! |
 |
| Az út egyik felén házakat láttam, a másik oldalon viszont egy nagy, dimbes-dombos, fák-szegélyezte területet, ahol a mindent betakaró, fehér havon rengeteg bácsi, néni és gyerek szánkózott, síelt. |
 |
| Apu ráültetett a szánkóra, anyu pedig megmutatta, hol fogódzkodjam. Amikor apu elkezdte húzni a kötéllel a szánkómat, akkor értettem meg, miről, milyen szuper jó dologról is van itt szó! Nagyon tetszett! Már az, hogy húzott az apu, utána meg az anyu is. Hát még az, amikor apu mögém ült és együtt lecsúsztunk a domboldalon! Szóval erről van szó! Annyira tetszett a dolog, hogy amikor visszaérkeztünk a domb tetején ránk várakozó anyuhoz és megállt a szánkó, előre-hátra hintázással tovább akartam azonnal lökdösni, hogy ne álljunk, hanem menjünk újra! És mentünk, csúsztunk újra! Nagyon élveztem! |
 |
| Egyszer még - a lejtő alján, amikor apu épp felfelé húzott, valahogy véletlenül lefordultam a szánkóról. Apu mesélte, hogy egyszer csak azt érezte, könnyű a szánkó. Akkor látta csak, hogy gurulok visszafelé. Semmi gond nem volt, én mindenesetre nagyon élveztem! Csupa hó lett a ruhám, de nem fájt, az a lényeg! Letisztogatott apu és folytattuk az utunkat felfelé a domboldalon… |
 |
| Hamar elszaladt az idő, pár lecsúszás után hazaindultunk. Nem is tudok semmit a hazaútról, pár perc után elaludtam az autóban. Bár nem tartott fél órát sem a hazaút, mégis felébredtem, amikor megállt az autó. Olyan jóízűt aludtam, olyan jól ringatott a Zastava, hogy úgy éreztem, nem is vagyok már álmos. Nem is sikerült anyunak visszaaltatni később sem. Végigjátszottam az egész délutánt apuval és anyuval. Este 7 körül viszont kezdtem érezni a nem-alvás következményét: lelassult a mozgásom és a pörgős Sárika helyett egy egyhelyben ülős/fekvős Sárikává változtam. A nyolc órai tejet még megittam. Erre még emlékszem. Másra nem. Percek alatt pihentető, mély álomba merültem. |
Címkék: hó kirándulás szánkó
Nos, eljött az a nap is, amikor kiestem a kiságyamból…
2009.02.15. 10:06 | Apu | Szólj hozzá!
| Feltápászkodtam az ágyamban és állva szóltam az anyunak, hogy jöjjön. A kezemben volt Bóbita, aki mindig velem van az ágyikómban, amíg alszom. Addig játszottam vele, míg leejtettem a parkettára. Kiáltottam is anyunak, hogy "ANYI, BÓ! LE-LE!", azaz, hogy "Anyu, a Bóbita leesett!". Közben én is le akartam hajolni érte, hátha magam is elérem - és bár anyu az első szóra ugrott, - hamarabb értem én el… valahogy nagyon kihajolhattam az ágy korlátján… |
 |
| Pillanatok alatt történt, anyu rögtön felkapott és magához ölelt. Szerencsére nem sokáig fájt a fejem, ugyanis csak azt ütöttem meg egy kicsit. Hamar megvígasztalódtam, nemsokára már vidáman, mosolyogva szaladgáltam körbe-körbe a nappali szőnyegén - anyu és apu nagy megkönnyebbülésére. |
Címkék: esemény baleset szomorú
