| Ma vagyok pontosan 20 hónapos! |
 |
| A tökfőzeléket továbbra sem eszem meg - ma is próbálkozott vele nálam anyu, de csak a tök-puffancsból ettem egy keveset, amit alternatív megoldásnak készítettek Törteli mamával. |
| Este vendégségbe mentünk Böbéékhez, anyu régi, kanizsai barátnőjéhez. Böbe egy nagy családi házban lakik férjével, Ferivel és két fiával, Fecóval és Viktorral. Fecó harmadikos kisiskolás, Viktor pedig 6 és fél éves, nagyovis. A fiúk nagyon kedvesek voltak hozzám, Viktor be is vezetett a szobájába és egy csomó játékát megmutatta. Bekapcsolta a magnóját is és táncoltunk! Azután elindultam felfedezni a házuk többi részét. A fiúk pedig jöttek utánam, minden mozdulatomat vigyázták. A nappaliban, ahol a felnőttek beszélgettek, volt egy csodálatos dolog: ott állt egy hatalmas karácsonyfa! Gyönyörű, csillogó, csodaszép volt! Sok-sok piros gömb volt rajta, sok csillag és szivecskék is, mind-mind piros színűek! Elvarázsolt, mindenáron hozzá akartam érni. Le is vettem rögtön örömömben egy gömböt, de sajnos rögtön ott termett anyu és a fiúk is és visszatették a fára. Persze próbálkoztam még párszor - hiszen olyan vonzó volt a látvány -, de mindig ugyanaz lett a vége, hogy próbálták megértetni velem, hogy nem jó, ha leszedem a díszt a a fenyőfáról. Viktor is magyarázott, a maga módján. Neki végül elhittem. És utána már csak vele játszottam. Térden csúsztunk-másztunk a nappali padlóján mi ketten, majd fogócskáztunk, versenyt futottunk az egyik faltól a másikig, egymás körül szaladgáltunk. A végén pedig boldogan, nevetve hanyatt feküdtünk a padlón és pihentünk. Amikor hazaindultunk anyuval és apuval, már olyan fáradt voltam, hogy csak pilledten ültem anyu ölében az autóban. És a mai esti teendőink is rövidebb ideig tarottak. Anyu ringató karján aludtam el végül - fél tizenegykor... |
Kerek hóforduló
2008.12.23. 23:38 | samedli | Szólj hozzá!
· 1 trackback
Címkék: játék vendégség kanizsa hófordulóFifi
2008.12.06. 23:53 | Apu | Szólj hozzá!
| Anyuval és apuval elvonatoztunk a Vasúttörténeti Parkba, a Minimax-szülinapra. Délelőtt 9 körül indultunk itthonról, hogy a 10-re, a kezdésre odaérjünk. Ingyenes Minimax-vonat vitt bennünket a Nyugati Pályaudvarról a helyszínre. Már a vonaton rengeteg néni, bácsi és gyerek volt! Hát még ott! Nem is érdekelt, hogy haladjam a tömeggel, sem az, hogy sorban álljak a rendezvény helyszínéül szolgáló hangár bejáratánál. Inkább elszórakoztattam magam a világos színű kavicsok szedegetésével, körbe-körbe sétáltam egy nagyobb füves terülteten, de legtöbb időt a kültéri karácsonyfa nézegetésével, "símogatásával" töltöttem. Sokszor messzire elbarangoltam anyutól és aputól, de azért a szemem sarkából figyeltem, merre vannak és úgyis tudtam, hogy mindketten egyfolytában követnek a tekintetükkel, nem lehet bajom! |
 |
| Azután, mikor bemetünk a hangárba, szokatlan látvány fogadott, ennyi embert még nem láttam egy helyen! Nagyon sok kislány és kisfiú volt bent a szüleikkel együtt! Ráakasztottuk anyuval az ajándékba vitt karácsonyfadíszt a benti óriási fenyőre és egy nénitől Mikulás-sapkát kaptam ajándékba. Mivel még kicsi vagyok, a különböző kézműves foglalkozások még nem érdekeltek, elszlalomoztunk az ilyen asztalok és bekerített területek között. Egy dolog érdekelt, a zene. A hangár túlsó végéről hallatszott, oda tartottunk. Az első fellépő zenekar már éppen befejezte és következett egy másik. Élőben hallani az ismert gyerekdalokat és mondókákat nagy élmény volt számomra. Gondolhatjátok, táncoltam is végig, amíg szólt a zene! |
| Egy idő után olyan sokan lettek, hogy kellemetlen kezdett lenni. Ott is hagytuk a színpadot. Hazaindultunk. A hangár bejárat felőli részén lévő kisebb tömeg és közepén kimagasló ismerős mesealak azonban eltérített a kijárattól. Közelebb érve boldogan ismertem fel az ember nagyságú mesealakban Fifit! Nagyon szeretem őt! És most itt volt élőben! alig vártam, hogy én is odaférhessek hozzá és megérinthessem! Sikerült! Anyu odavezetett, és megfogtam Fifi kezét! Nagyon boldog voltam! Hangosan nevettem és rajongva néztem az arcát! Nem volt elég egyszer, az sem érdekelt, hogy más is oda akar menni, ott tolongtam és még párszor sikerült megfognom Fifi kezét! |
 |
| Utána lassan elindultunk haza. Ugyanúgy, ahogy jöttünk, vonattal. Az utat végigaludtam. A hazafelé sétálva abban egyeztünk meg anyuval és apuval, hogy ha másért nem is, de Fifi miatt már megérte, hogy elmentünk! |
Címkék: zene mese ünnep tánc hellókarácsony
A régi kedvenc visszatér
2008.12.05. 22:37 | samedli | Szólj hozzá!
| Anyu leült mellém a betűszőnyegre és banánt kezdett majszolni. Nem lehetett nem odanézni. Nagyon jóízűen ette! Néztem. Megkérdezte: én is kérek? Először nemet integettem a fejemmel,... majd meggondoltam magam - annyira vonzó volt az a banán. Bólogatni kezdtem, mire anyu letört egy darabot belőle és a kezembe adta. Beleharaptam egy morzsányit, majd mégegyet, majd egy-két nagyobbat, és - megtört a jég - visszajöttek a régi emlékek, amikor még imádtam a banánt, és az egész maradék falatot beletömtem a számba...! Elfogyott, néztem anyura, ad-e még. Ő pedig - csak ezt várta ! - persze, hogy adott! Szintén a kezembe. Amit szintén hasonló iramban bekaptam. |
 |
| Mind a ketten örültünk. Én az aromának, ami átjárta az orrom, a szám, a torkom, anyu pedig annak, hogy az általam szinte pontosan fél éve elhagyott, eltaszított banán ezennel visszakerült az étrendembe! De még hogyan! Amikor anyuval együtt megettük az egészet, várakozón néztem rá - hogy, ugyebár, hol van a többi? Anyu - értve minden rezdülésem, már hozta is a következő egész banánt. Amit majdnem teljes egészében én eszegettem meg! Összeadva a darabokat, a végén az jött ki, hogy egy nagyobb fajta banánt eltüntettem magam! Hat hónap kihagyás után - elsőre! |
Címkék: étel hellókarácsony
Apu-Apu-Apu!
2008.11.30. 23:35 | samedli | Szólj hozzá!
Este nyolckor megérkezett Apu! Németországban kirándult barátaival a hétvégén. Amikor belépett az ajtón és megláttam, szaladtam-rohantam a karjába, közben egyfolytában ismételgettem a "nevét": "APU-APU-APU-APU-...!". Megöleltem, megszeretgettem, megpusziltam - a még kabátban és táskával a vállán álló, közben engem a karján tartó - apukámat, és Ő is engem. Nagyon boldog voltam! Majd azért - persze - megengedtem, hogy levesse kabátját, cipőjét, letegye táskáját... |
Csupán az apukámnak is nagyon örültem, de ő még tudta ezt fokozni: táskájából egy ajándékcsomagot vett elő és átadta nekem. Anyu segítségével kibontottam. Mi volt benne? Egy nagy, sárga kacsa, valamint egy doboz - tele kicsiny, műanyag vadállatkákkal. Mindkét ajándék a maga módján elbűvölt. Ugyanis - a kacsa azért érdekes, mert ha felemelem a fejénél vagy a nyakánál fogva, elkezd sápítozni!! Ha viszont megnyomom a bal szárnyán lévő foltot, megszólal egy zene és a kacsa a saját lábán táncolva elindul a szőnyegen, közben enyhén csapkod a szárnyaival. (Aki ezt kitalálta!!) Egészen addig csinálja ezt, amíg tart a zene. Azután megáll. Gondolhatjátok, én nagyon élveztem ezt az alőadást, és újra és újra megszólaltattam a zenét, hadd táncoljon még és még! :) Táncoltam vele, szeretgettem, mentem utána - végigkísértem a szobán, szinte egész este vele játszottam. |
Közben egy rövid ideig megismerkedtem a műanyag állatkákkal is - egy csomót már ismertem közülük, a többiről most mesélt anyu és apu. |
Címkék: ajándék apu
Sárák - másodszor
2008.11.30. 19:47 | samedli | Szólj hozzá!
| Ma délután, amikor felébredtem, anyu mellett még ketten álltak az ágyamnál. Anyu legkedvesebb barátnője, Sára és újdonsült férje, Botond - Finnországból. (Idén november 5-én házasodtak össze.) Kedvesen köszöntek nekem, én viszont - mivel épp akkor ébredtem - megijedtem tőlük és anyuhoz bújtam. Azonban pár perc kellett csak és megbarátkoztam velük. Megmutattam nekik, hogyan lovagolom meg a nagy macim és a vízilovam, és már oldódott is az ijedtségem. A "Sárák találkozása" másodszor is létrejöhetett! |
 |
| Képzeljétek, hoztak nekem ajándékot is, nem is egyet! Szép, sokszínű-csíkos csomagolópapírba voltak becsomagolva. Amikor - anyu segítségével - kibontottam a csomagolást, egy furulyát és egy egy oktávos, színes fémlapocskás metallofont találtam benne! Anyu megmutatta, hogyan lehet velük zenélni. Persze, még nem értettem hozzá, de nagy örömmel fújogattam mégis a furulyát - mint ahogyan a szívószálat fújom-szívom, csak ezen most hang is jött ki. :) A metallofon is teteszett nagyon, van hozzá egy kis ütő és azzal lehet megszólaltatni. Szépen csengő hangot ad. Botond eljátszotta rajta nekem a "Boci, boci tarkát"! Még egy csíkos csomagot kaptam, abban pedig sok, színes gyurma volt - külön-külön átlátszó zacskóba csomagolva -, meg műanyag gyerek-olló és formázók. Na, ez bizonyult a legjobb játéknak - attól kezdve, hogy kibontottuk a csomagot, csak a gyurma-hengerekkel játszottam - úgy, becsomagolt állapotukban. :) Mivel még nem mutatták meg, hogy másképp is lehet... Anyu szerint, majd később, amikor már tudom, hogyan kell gyurmázni és nem eszem meg, elővesszük újra. Mindhárom ajándék Muumi tipusú és nem csak a gyurma-formázók alakja mintázza a Muumi-ról szóló mese szereplőit, hanem a metallofon fémlapocskáin is azok képeit láttam viszont, és a furulya nyakán is ott táncol egy Muumi. :) |
| És azt is képzeljétek, hogy a másik Sárának a pocijában lakik egy pici baba! Már 17 hetes! Sára hozott róla ultrahang-képeket is, amelyen az icipici Manócska látszik. Nekem is megmutatta. Az, hogy mit láttam rajta, már más kérdés, mindenesetre nagyon okos arcot mutattam, mint aki mindent ért és felismer. :) |
| Gyorsan elszaladt az idő és - sajnos - menniük kellett, mert repültek vissza a messzi Helsinkibe. |
| Szerintem, most már akkora vagyok, hogy megjegyeztem mindkettőjüket, és a "Sárák harmadik találkozása" alkalmával már biztosan kedves ismerősként fogom őket üdvözölni |
Címkék: játék ajándék vendég
