Sári Blogja

Amióta először sikerült felkapszkodva felállnom, ha csak tudom, gyakorlom újra és újra. Van, hogy hosszú perceket ácsorgok a telefonos-modemes kispolcnál a komód mellett, és a polcban illetve a komód fiókjainak gombjában kapszkodom. Elnézelődöm és közben néha megpróbálom, milyen egy kézzel kapaszkodni. Ügyes vagyok, mert amikor elveszítem az egyensúlyom, gyorsan újra visszateszem a másik kezem is. A szobában sok olyan dolog van, amiben megkapaszkodva fel lehet állni. Legtöbbet a már említett telefonos pocnál edzem, de a foteloknál és az ágynál is egyre ügyesebb vagyok. A járókánál is sikeresen felállok, a kívül lévő, x-alakú lábaihoz húzom fel magam. Főleg akkor vagyok gyors, ha valami csábítót látok a különböző bútorok tetején. Akkor szinte pillanatok alatt elérem a célom. Apu ma fel is vette, hogyan támadom meg a távirányítót és állok fel a fotelhez:

Ma megtörtént!

Már nagyon vártam! Nem csak anyu és apu, én is. Szerintem én vártam a legjobban. Térdre már felhúztam magam pár napja, az is nagy erőfeszítésembe került, ma viszont még tovább merészkedtem, még többet sajtoltam ki magamból. Szabadon játszottam, mászkáltam a nappali szőnyegén, és - ki tudja, hanyadszor - újra az újságtartó felé vettem az irányt. Sokat időzöm ott, roppant érdekesek a benne lévő színes újságok, füzetek. Azt szoktam mostanában csinálni, hogy egészen közel ülök hozzá és megkapaszkodom a felém eső, félkör alakú végében. És markolászom. Majd ha kedvem támad, a karommal felhúzom magam térdelésbe. Ma továbbmentem, megpróbáltam térdelésből a talpamra állni és kinyomni magam, és - sikerült! Fel sem fogtam még a nagy eseményt, amikor anyu - aki ebből mit sem látott, mert épp egy röpke percre eltünt a fürdőszobában - látva, hogy állok, öröm ujjongásban tört ki, tapsikolt nekem, és összepuszilt. Én meg csak álltam az újságtartó melletti kisasztalnál és csendben örültem.

Utána még egy csomószor sikerült a kanapénál és a fotelnél is felkapaszkodnom állásba. És a kanapé mentén, benne kapaszkodva, már néhány lépést is tettem ám - egyedül! Anyu végig figyelt és biztatott. És mindig megdícsért.

Ez a kép még pár nappal korábbról való, amikor anyu és apu büszkén fotózták újdonsült tudományom a járókában.

Rohamosan fejlődöm és nagyon gyorsan tanulok. Pár nappal a mászás gyors begyakorlása után már a felállással próbálkozom . Ha Anyu a járókában felemel a fogódzkodó karikáig, akkor segítség nélkül is sokáig meg tudok állni.

A felállás még nem megy. Azonban ezen a téren is napok kérdése a teljes siker. Arra már volt példa, hogy Apu két kezét fogva kis segítséggel önállóan felálltam.

Mivel rettenetesen izgat Apu laptopja, és mivel az ma fenn volt az ágyon és én megláttam, azonnal felkapaszkodtam hozzá - igaz, Anyu segítségével:

Vasárnap új barátokat fogadtam. Kamilla és Zalán jártak nálunk. Ők ikrek és majdnem egy évvel idősebbek nálam. Kaptam tőlük kis ruhácskát és két csodálatos DVD-t amely pont nekem való és már napok óta ezt nézem.

Az ikrekkel jót játszottunk és várom mikor találkozom velük újra.