Sári Blogja

Ma autókáztunk anyuékkal a városban. Délután háromkor indultunk, így még éppen nem álmosodtam el, bár a délutáni alvás idejében jártunk. Az autóban - az út második felében el is aludtam. Gyorsan odaértünk az uticélunkhoz, és amikor kiszálltunk, fel is ébredtem. Fent voltunk Budán, a Sas-hegyen, nyugodt, zöld környezetben.

Wenczel tanárnőt és a férjét, Frédi bácsit látogattuk meg. Nagyon örültek nekem, odaérkezésünk után jó ideig csak velem foglalkoztak. Személyesen Frédi bácsival még nem találkoztunk, de pár perc alatt megbarátkoztunk. Kaptam tőlük egy aranyos virág-babát. Nagyon örültem az ajándéknak! Percekig forgattam, nézegettem, nem tudtam vele betelni, boldogságtól sugárzó arccal fel-fel mutattam a többieknek, hogy "nézzétek, mi van nekem"! Megtapogattam minden részletét, jó ideig eljátszogattam vele. Azután, amikor anyuék a vendéglátóinkkal leültek egy asztalhoz, felfedezőútra indultam a szobában. Volt ott sok minden új, többek között egy komód, nagy fiókokkal, amelyek foggantyúit végig kellett fogdosnom...Jól éreztem magam, de a végére már újra elálmosodtam. Elköszöntünk.

Ezen a délután egy másik helyre is elmentünk még, Sztivit, Vandát és a pici Mirjamot látogattuk meg, aki nemrég, január 30-án született. Az édes kisbaba éppen aludt, amikor megérkeztünk, ahogyan én is, mivel megint épp elaludtam az autóban...Rövid időn belül felébredtem és felfedező útra indultam Sztiviék lakásában is. Később, amikor Mirjam is felébredt, kommunikáltunk (váltottunk pár baba-pillantást) ő és én. Meg is akartam fogni az arcát, de anyuék nem engedték...

Mondanom sem kell, ezen az estén hamar elaludtam - hiszen nem sokat aludtam a délután folyamán -, nem kellett sokáig álomba ringatni az anyunak!

Délelőtt a kéthetente megrendezésre kerülő Baba-Mama Klubban voltunk az anyu meg én. Érdekes volt, mert rajtunk kívül csak 3 anyuka és 3 baba volt jelen, meg persze a szervező néni. És az idő múlásával sem lettünk többen. Jött két meghívott vendég - két óvónéni - egy most nyíló magánóvoda képviseletében, és meséltek nekünk az ovijukról. A többi gyerek és én csak játszottunk a szőnyegen az odakészített játékokkal, anyuék pedig beszélgettek az óvónénikkel. A másik 3 gyerek már tud járni, szaladgáltak is sokat, én is szerettem volna velük szaladni, így mászva ereszkedtem utánuk. Volt ott két nagy gumilabda is, amelyekre rá lehet ülni és ugrálni lehet velük. Hamar kiválasztottam a pirosat(!) - amikor épp nem játszott vele senki - és hihetetlen, de felemelgettem a levegőbe és hordoztam magammal, amerre csak másztam. Mire hazaindultunk elfáradtam rendesen, ahogy kiléptünk az anyuval az utcára, el is nyomott az álom - a hordozókendőben, anyukám mellkasán, biztonságban elszenderedtem.

Délután - uzsonnára - Csokolinot ettünk az anyuval! Az első - ismerkedő - falat után csak úgy nyeltem a finom babakaját! Anyu és apu remélték, hogy így lesz, hiszen nagyon finom és édes, ők is szeretik. Nem ettem meg mind, egy idő után úgy éreztem, hogy tele vagyok, és még a böfi után sem kértem már. Anyukám nem erőltette, azt mondta, majd legközelebb biztosan többet fogyasztok belőle.